Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Pásztor Adrien: A Csákberény-orondpusztai avar kori temető gyöngyleleteinek tipokronológiai vizsgálata

SA VARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEQLOGICA 24.13.), mint amelyet a vele azonos korszakból származó 349. sírból és a 7. sz. utolsó harmadára keltezhető 201. sírokból is említhetünk. Ez utóbbi temetkezéstől alig két méterre lévő 202. gyerek sírban, a váz derék táján egy csiszolt sarkú és oldalú, fejlett üvegműves technológiáról árulkodó, áttetsző kék színű (leginkább a római korra jellemző) üveggyöngyöt találtak (1. színes tábla 5.). A gyöngy tarsolyzáró lehetett, vagy talizmánként őrizgethette tulajdonosa. A 257.a sír gyereklánykájának nyakcsigolyáinál egy olyan sötétkék színű, tekercselt technológiával előállított üveggyöngy függött, amely elsősorban a római kori, barbarikumi leletekből ismert (TEMPELMANN-MACZYNSKA 1985 Taf. 3, 191.), de megtalálhatók a germán és a kora avar emlékek között is (pl. Csákberény 349., Szigetszentmiklós-Háros 17. sírokban: CS. SÓS 1961 16. kép 3; vagy a BudakalászDuna-part 484. sírban, fehér hullámvonal díszítéssel). A 331. sírban egy közel gömb formájú, fekete alapú/fehér hurokfolyatott gyöngy (5. színes tábla 28.) hevert a halott nyaki csigolyáinál, amelynek sárga szemes díszei lekoptak. Hasonló ötszörösen hurkolt folyatású, de szemes betétek nélküli példányt a 349. sírból is említhetünk (5. színes tábla 35.5.). A 72. női sírban lapított gömb alakú gyöngytípusok voltak. Az öt fehér szemmel és öt fehér hurokfolyatással díszített (3. színes tábla 16.6.) példány olyan, mint amilyen, valamelyest kisebb méretben a 257. sírban is látható (3. színes tábla 16.5.). Négy-öt szemes változatban az avar gyöngydivat egyik legközkedveltebbje. így már a legkorábbi avar emlékekben is megtalálható, s amelyet a szentendrei, a táci és a jutási sírok kelteznek a 6. sz. vége és 7. sz. első fele közötti időszakra (PÁSZTOR 1995 I. tábla 1

1.1.). Temetőnkben az egyik leggyakrabban viselt típus közé sorolható. Olykor a hurokfolyatott dísz sárga színt kapott (pl. 55., 240., 349., 367., 395. sírok) (négy szemmel és hurokfolyatással: 2. színes tábla 11.7-11; öt szemmel és hurokfolyatással: pl.: 349., 104., 414., 55. sírok: 3. színes tábla 16.7-8, 16.10, 16.12-13.) A 138. sírban is hasonló a gyöngy díszítése, de a szemek színe sárga (2. színes tábla 11.13.) (még említhetünk példát az 55., 69., 397. sírokból is négy szemmel: 2. színes tábla 11.14, öt szemel és öt hurokfolyatással (3. színes tábla 16.16-19.) pl.: 349., 55., 104., 300. sírok). A sírmező legkorábbi temetkezéseiben (pl. 18., 104. sírok) ugyanúgy fellelhető egy-egy példányuk, mint a 7. sz. folyamán eltemetettek ékszerei között. A legfiatalabb sír közülük a 414. sír. A 138. sírban olyan feketésbarna alapú / fehér-fekete színű pávaszemes gyöngyöt is láthatunk (4. színes tábla 21.10), mint a csákberenyi 7., 30., 5., 186., a Szigetszentmiklós-hárosi 17. sírban (CS. SÓS 1961 16. kép 3.) és 349. sírokban (4. színes tábla 21.4, 21.7, 21.5, 21.3.) vagy a 142., 7. sz. elejére keltezhető temetkezések ikerváltozatainál. Altalános divatjuk leginkább a 7. sz. első feléig, második harmadáig figyelhető meg az avar kori nyakláncokon. Ugyanehhez a típushoz sorolható a korszak igen közkedvelt, fekete testű, fehér-kék pávaszemes darabjai (PÁSZTOR 1995 73, I. tábla 12.2, 20.) és a három fehér-türkizkék, fehértürkizzöld pávaszemmel díszített példányok is: 293., 55., 170., 69., 367. sírok (3. színes tábla 17.1-6.), ikerváltozatban: 349., 208., 240. sírok (4. színes tábla 21.6,21.8-9.). A 387. sír harmadik, feketés bama alapú/fehér szemes és hurokfolyatott díszü gyöngye viszonylag ritka a kora avar szemesgyöngyök sorában (2. színes tábla 11.23.). Temetőnkben hasonló, de barnásfekete alapú típusok csak a 397., 55., 349. sírokban fordulnak elő (2. színes tábla 11. 20-22.). Öt szemmel díszítettek: 414., 69. sírokból hozhatók (3. színes tábla 14.1-2.). Iker változatát a szigetszentmiklósi 17. sírból (CS. SÓS i.m.), négy szemű hasonmását a környei 89. sír (SALAMON-ERDÉLYI 1971 Taf. 14. 23.), pl. a Szegvár-oromdűlői 48. sír, öt szemmel, hurokfolyatással: 557. sír (Lőrinczy Gábor közöletlen ásatása) kora avar emlékeiből említhetjük párhuzamként. A 136. gyereksírban egy lapított gömb alakú, fekete alapú/sárga szemes, a fűzőlyukaknál egy-egy sárga vonalfolyatott dísszel egyedüli darab (3. színes tábla 15.) a csákberenyi temetőben ugyanúgy, mint a melléje felfűzött lapos, tojásdad (közel dinnyemag) alakúra csiszolt, hosszában átfúrt, áttetsző lila színű ametiszt gyöngy (6. színes tábla 48.). A csiszolt ametisztek (s általában a csiszolt drágakövek) ritkán tűnnek fel az avar füzérekben. A 6. sz. utolsó harmada / vége körüli időszakra keltezhető Bóly-Sziebertpuszta 30. női sírból (PAPP 1962 XX. tábla 9.), a 7. sz. utolsó harmadából az Ozora-tótipusztai lelet egyik női sírjának csüngődíszeiről (GARAM 1993 Taf. 88.1, 9, 10.), egy Növi Sad / Újvidékről származó fülbevalópárról (GARAM 1993 8. ábra 172.) vagy egy 6-7. sz.-i, bizánci arany nyaklánc közé fűzve láthatjuk őket kiragadott példányokként. A csákberenyi ametiszt vélhetően egy késő antik, bizánci ékszer része lehetett, származását is e területről s e kultúrkörből eredeztethetjük. Ezáltal a 136. sír két gyöngyének tipokronológiai helyzete is csak igen tág értelemben helyezhető a 7. sz.-ra. A 185. sír bikónikus alakú, sötétvörös alapú/fehér hullámvonallal, a fűzőlyukaknál és a minta közepén sárga színű, egyenes vonalfolyatással díszített gyöngytípusának párját csak a 6, sz. végi - 7. sz. első harmadából származtatható 186. sírból említhetjük (6. színes tábla 43.20.). Feltételezhetően ez a darab kereskedelmi áruként került az avarokhoz. Párhuzamát a Caste! trosinoi 115. sírból hozhatjuk. E forma díszítettségének stílusa leginkább a nyugati germán világ felé mutat (MENGARELLI 1902 Tav. XI. 3.) ugyanúgy, mint a 185. sír másik (s egyben a csákberenyi temető egyetlen példányú), iker lapított gömb gyöngye (2. színes tábla 10.2.), illetve a 170. sír hasonló díszű lapított gömb alakú gyöngye, amely sötétvörös alapon / sárga szemekkel és a fűzőlyukaknál fehér vonalfolyatással díszített (2. színes tábla 10.7.). A schretzheimi frank temető gyöngysorai között ez a típus az 560-600 közötti időszakban tűnik fel (KOCH 1977 201, Färbt. 16. 2.). 46