Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kulcsár Mihály: Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA Kezdetben Csallány is műkedvelőként gyakorolta a régészetet. Saját gyűjteményt hozott létre, kereste a kapcsolatot a Nemzeti Múzeummal. Farkashoz hasonlóan néhány leletet oda is ajándékozott a pesti gyűjteménynek. Farkas után övé volt a legnagyobb gyűjtemény a megyében. Biztonsággal kijelenthető, hogy a szentesi múzeumügy kezdetei, a Csongrádvármegyei Múzeum megszületése és annak első öt évtizede megbonthatatlanul összeforrott a város jelentős közéleti személyiségévé növő Csallány Gáborral. (1. kép) Csallány 1897-ben kezdeményezte egy a régészettel intézményes keretek között foglalkozó szervezet létrehozását. Ez év április 4-én a Szentesi Lapban a következő felhívást tette közzé: „Azt hiszem, nem én vagyok az első itt Szentesen, a ki szükségét látja egy régészeti társulatnak, mely hivatva lenne Szentes és vidéke régiségeit felkutatni, ásatásokat rendezni, régiségeket, érmeket, könyveket és képeket összegyűjteni s azokat saját Múzeumában elhelyezni, valamint tudományos felolvasásokat tartani. Alig van vidék Magyarországban, a mely oly gazdag volna régiségekben, mint Csongrádmegye. Képviselve van itt a kőkorszaktól kezdve minden kor. Minket mindenesetre a honfoglaláskori régiségek kell hogy érdekeljenek és fő czélunknak is annak kell lenni, hogy ásatásokkal gazdagítsuk emlékeink számát. Tisztelt uraim és hölgyeim! Sorakozzunk minél számosabban e hazafias czél zászlaja alá. Van bő anyagunk, mutassuk meg, hogy tudunk és fogunk is tenni, törekvéseinket siker fogja koronázni. Aláírni lehet nálam naponta d. e. 8-12, d. u. 2-5-ig az ármentesítő társulat főmérnöki hivatalában. Tájékoztatásul megemlítem, hogy az évi tagdíj 2 frt lesz. Szentes 1897. márczius 31-én. Hazafias tisztelettel Csallány Gábor" (CSALLÁNY 1897 2.) Csallány e millenniumi felbuzdulásában tett kezdeményezésének hatására még 1897-ben megalakult a Csongrádvármegyei (sic!) Régészeti és Történeti Társulat, mely nagyjából a fenti cikkrészletben felvázolt célokat tűzte maga elé. (CSALLÁNY 1897a 452; BERECZ 1899 3.) A RÉGÉSZETI TÁRSULAT ÉS CSALLÁNY GÁBOR MŰKÖDÉSE A szentesihez hasonló jellegű és feladatú egyesület alapítása nem állt már példa nélküli az országban. A pusztuló régiségek ügye, a műemlékek óvásának szorító szüksége és a központi kormányzat e témában tapasztalható bizonytalankodása, tétlenkedése önálló lépések megtételére sarkallták a vármegyéket. Egyre másra alakultak hát az ország különböző területein a megyei múzeumi egyletek, régészeti társulatok. (KOREK 1976 57; ILON 1993 15.) A kezdeti lelkesedés után dolgos hétköznapok következtek. Csallány hozzálátott az egyesületi múzeum gyűjteményének létrehozásához. Már 1898-t>an kisebb ásatásokba kezdett Szentesen. A Régészeti Társulat megkapta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium előzetes ásatási engedélyét. Hampel József, a Nemzeti Múzeum igazgató őre hathatós közreműködésének eredményeként a Társulat ugyancsak a minisztériumtól 300 forint segélyben is részesült. A pénzt a gyűjtemény gyarapítására használhatták fel. (CSALLÁNY 1899 21; BERECZ 1899 4.) A buzgó tagok évkönyv megjelentetésével is próbálkoztak. Sajnos „A Csongrádmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve" mindössze egy számot ért meg, 1899-ben. E kiadás szerkesztője Dr. Berecz Sándor, a szentesi főgimnázium tanára, a Társulat titkára volt. A Társulat - legalábbis eleinte - alapító okiratában megjelölt céljaihoz híven, tudományos előadásokat is szervezett Szentesen, a Vármegyeháza gyűléstermében. Ezek témái szintén az ezeréves Magyarország korai történetéhez kapcsolódtak. ízelítőként álljon itt néhány előadás címe: „A honfoglaló magyarok művelődési viszonyai"; „Az Árpádok alatti művelődésünk"; „Az Anjouk és koruk műveltsége" stb. (BERECZ 1899a 8.) Az új tudományos társulatnak kezdetben az egyik városi kocsma kisebb termének kibérlésével kellett megelégednie. Itt helyezték el az egyre szaporodó gyűjteményt. A múzeum csak hosszas küzdelem és többszöri költözködés, a gyűjtemény értékéhez képest méltatlan hercehurca után jutott a mai, Széchenyi ligeti épület néhány szobájának végleges birtokába. A múzeum tiszteletbeli őrévé előlépett Csallány módszeresen kutatta és gyűjtötte az itt-ott, magánkézen lévő, kallódó leleteket, értékeket. Múzeuma számára mindent gyűjtött, az őslények maradványaitól kezdve a bélyegeken, érméken, okleveleken, könyveken, régészeti leleteken át a kitömött állatokig. A későbbi múzeum alapját Csallány saját magángyűjteménye képezte, melyet részben ajándékba -, részben eladott a múzeumnak. (BERECZ 1899 5.) Az új közgyűjteményt már annak alapításakor jónéhányan gyarapították ajándékaikkal, adományaikkal. Szemléletesen tükrözi ezt a folyamatot az 1897-ben, a gyűjtemény létrehozásakor leltározásra került számos középkori lelet is. Farkas Sándor könyvtárát, néprajzi gyűjteményét hagyta a városra, de régészeti leleteiből is juttatott a szentesi múzeumnak. Ugyancsak a szentesi múzeumba jutottak a városi gimnázium régészeti tárgyai is. (RÓZSA 1988 4.) »... a vallás és közokt. m. Jdr. ministeriumf. é. aug 11-én 50856 sz. a. k. rendeletével megengedni méltóztatott, hogy 411 drb. érték nélkül bejegyzett régiség a Csongrádmegyei tört. és régész, társulatnak engedtessék át, mi 1903 évi október 10-én meg is történt" - tudósít precízen a gimnázium évkönyve. (ÉVKÖNYV 1904 72-73.) Ez utóbbi ajándékozással 1903-ban igen sok, a város határából szár 280