Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kulcsár Mihály: Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák

KULCSÁR MIHÁLY: NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ÁRPÁD-KORI KARIKAÉKSZEREK VISELETÉNEK KÉRDÉSÉHEZ miközben az alsó rész érintetlen maradt. Emiatt hiányzik a 219. sírban lévő férfiváz koponyája is (KOZÁK 1978-1979 159.). A két köpűs karika ezen sírok egyikének

13 feldúlása közben is belekerülhetett a gödörbe a koponyákkal együtt. A kincsleletekben és szórványként napvilágot látott köpűs karikákat (v.o. 2. táblázat) szintén karperecként szokták meghatározni.

14 Ezek lelőkörűlményei azonban a viseleti mód tekintetében semmiféle értékelhető adatot nem szolgáltatnak. A hajkarikaként és a karperecként meghatározott köpűs karikák lelőkörülményeit összevetve (2. táblázat) érdekes összefüggésekre figyelhetünk fel. A hitelesen feltárt és dokumentált sírokból származó „in situ" előkerült példányokat minden esetben hajkarikának határozták meg. Ezzel szemben a karperecként említett darabok minden esetben szórványok vagy kincsleletek alkotórészei voltak, illetve feldúlt, bolygatott vagy nem megbízható hitelességű sírokban találták őket. Az ékszerek meghatározása és előkerülési körülményeik között tehát egyértelműen összefüggések mutathatók ki. Karperecként csak azokat a darabokat határozták meg, amelyek nagy méretük alapján erre „alkalmasak" voltak, másrészt nem hitelesen feltárt sírból kerültek elő vagy nem bolygatatlan helyzetben találták őket. Mint korábban már említettem, a köpűs záródású karikák funkciójának meghatározásában kutatásunk kétféle eredményre jutott. Ezek alapján azt kellene feltételeznünk, mint arra V. Székely György korábban már felhívta a figyelmet, hogy ezeket az ékszereket karperecként és hajkarikaként egyaránt viselték. Ez a lehetőség sem elképzelhetetlen, egyazon ékszer kétféle viseleti módjára az Árpád-korból további adataink is vannak.

15 A középkori temetők sírjaiban előkerült köpűs karikákat leggyakrabban a koponya környékén találták. Ezzel szemben arra, hogy a karokra húzva is viselték volna őket, csupán egyetlen adat utal (Hódmezővásárhely-Kútvölgyi dűlő). Mivel ennek hitelessége megkérdőjelezhető, felvetődik a kérdés, vajon nem kell-e revideálnunk azon nézetünket, mely szerint a köpűs karikákat karperecként (is) viselték volna? Ennek eldöntése céljából a szóban forgó ékszerek funkciójának meghatározására három, egymástól független vizsgálati módszert alkalmaztam. A tipológiai elemzés során nem sikerült olyan jellemzőre bukkanni, amely csak az egyik ékszerfajtának 13 Ebből a szempontból inkább a női sír jöhet számításba. 14 A Tyúkod-Bagolyváron és Nyírmártonfalva-Gúton előkerült kincsleletekben is találtak karpereceket. Ezekről azonban az említés puszta tényén kívül közelebbit nem tudunk (NÉMETH 1971 72; GEDAI 1983-84 23; PARÁDI 1975 136; HORVÁTH 1960 112.), ennek okán a fenti elemzésből ki kellett hagynom őket. Az egykorú publikált kincsleletek alapján minden bizonnyal ezek is a bemutatott köpűs karikákkal azonos típusba tartozók lehetnek, amint azt a pátrohai lelet esetében is láthatjuk (GEDAI 1967-1968 37.). A tárgyakat rajzban bemutatta: NÉMETH 1983 100. Több esetben van tudomásunk arról, hogy S-végű hajkarikát viseltek gyűrűként, de ezek legtöbbször másodlagosan felhasznált sérült darabok voltak (SZŐKE - VÁNDOR 1987 76; KRUPICA 1978 213,XXIII.t.9.). lenne kizárólagosan sajátja. A méretadatok vizsgálata hasonló eredménnyel zárult: a karikák funkcióját átmérőjük nem határozza meg egyértelműen. A karperecek és hajkarikák között egyaránt találunk nagyobb méretű darabokat. Végül a lelőkörülmények összehasonlítása egyértelmű bizonyossággal szolgált: a sírokban in situ előkerült darabokat minden esetben a koponya környékén találták, azaz hajkarikaként viselték őket. Ezzel szemben a karperecnek tartott példányoknál minden esetben bizonyítható volt, hogy (legalábbis a viseleti mód tekintetében) gyakorlatilag szórványként értékelhető darabokat határoztak meg ilyen módon. A felsorolt adatok alapján úgy tűnik, hogy revideálnunk kell azokat a nézeteket, melyek szerint a köpűs karikákat karperecként használták volna. A hiteles ásatási megfigyelésekből következtethetően egyértelműen hajkarikák voltak a sírleletként előkerült példányok. Köztük és a kincsleletekben talált darabok között a formai hasonlóságon túl nemegyszer részletekbe menő egyezések vannak.

16 Minden okunk megvan tehát arra, hogy utóbbiakat szintén hajkarikáknak tartsuk. Az Akasztó-pusztaszentimrei daraboknál a karperecként való meghatározást az is kizárja, hogy a karikákra erősített dudorok rovátkolt díszítése a belső oldalon található, vagyis a karikát a csuklóra húzva ezek nem látható helyre kerültek volna. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a köpűs záródású karikák karperecként való viselésére egyetlen megbízható illetve kétségbebevonhatatlan hitelességű adat sem utal. Az idézett Hódmezővásárhely-kútvölgyi dűlői sírlelet hitelessége ugyancsak kétségbe vonható, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a lelet előkerülése óta eltelt évszázad folyamán egyetlen bolygatatlan sírban sem sikerült hasonló módon viselt köpűs karikát megfigyelni. A fenti elemzés eredményeit figyelembe véve inkább úgy tűnik, hogy ezen ékszerfajta minden példányát fej ékszerként viselhették, éppen ezért a továbbiakban az esetek mindegyikében célszerűbb lenne rájuk a hajkarika terminust alkalmazni. E megállapítást látszik alátámasztani, hogy a köpűs karikák legközelebbi rokonait, a felhajtott végű karikákat a szlovák kutatók méretüktől függetlenül szintén hajkarikáknak határozzák meg. Alexander Ruttkay pedig egyenesen az S-végű hajkarikák továbbfejlődött változatának tekinti őket (RUTTKAY 1979 40-41. kép, képaláírás, 131; RUTTKAY 1986 Taf. 11, képaláírás.) A fentiekben bemutatott karikaékszerek lelőhelyeit térképen (1. térkép - a térképen bemutatott lelőhelyek számozása a 2. sz. táblázat sorszámaival egyezik meg.) ábrázolva még egy fontos észrevételt tehetünk: minden példány kivétel nélkül a középkori Magyarország területéről származik. További kutatásoknak kell eldönteniük, vajon egy sajátosan magyar eredetű vagy egy külföldön sem ismeretlen ékszertípussal állunk szemben? Itt annyit kell megjegyeznem, hogy az említett Például a szabadbattyáni karperecként bemutatott példány pontos párhuzamát a kaposvári 617. sír hajkarikájában találjuk meg, köztük csak minimális méretbeli eltérést tapasztalhatunk. 257