Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kulcsár Mihály: Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA 1996 NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ÁRPÁD-KORI KARIKAÉKSZEREK VISELETÉNEK KÉRDÉSÉHEZ AZ ÚN. KÖPŰS ZÁRÓDÁSÚ KARIKÁK KULCSÁR MIHÁLY ELTE ВТК Régészettudományi Intézet Budapest A középkori magyarországi viseletet az írott források, az egykorú képi ábrázolások és a régészeti leletek elemzésével és egybevetésével rekonstruálhatjuk. Szerencsés esetben a három forráscsoport kiegészíti egymást. Sajnos az Árpád-kor esetében az első kettő adataira, azok csekély mennyisége miatt alig támaszkodhatunk. Még inkább szembesülnek ezzel a problémával azok a kutatók, akik a korszak köznépi viseletét próbálják bemutatni. Ezáltal kap rendkívüli jelentőséget a harmadik - ebben ez esetben gyakorlatilag az egyedüli! - forráscsoport, a régészeti kutatások során kiaknázható ismeretanyag. Tovább növeli fontosságát, hogy a felhasználható adatok mennyisége - szemben az előző kettővel, amelyeknél erre aligha számíthatunk - folyamatosan gyarapodik. Éppen ez teszi szükségessé, hogy a korábbi, pontos ásatási megfigyeléseket nélkülöző, kisszámú párhuzamra támaszkodó, az újabb adatok ismeretében tévesnek bizonyuló megállapításokat korrigáljuk illetve pontosítsuk. Ezek ugyanis a köztudatba beépülve további problémák forrásává válhatnak. Gondoljunk itt például arra, hogy Szabó Kálmán az általa feltárt kun sírokban a medence környékén előkerülő gyöngyöket az elhunyttal eltemetett olvasó részeiként határozta meg (SZABÓ 1938 44-45.). E megállapítás a későbbiek folyamán is megtalálható a szakirodalomban (HORVÁTH 1976-1977 116.). Pontos ásatási megfigyelések ismeretében a kérdés kritikai elemzése során derült ki, hogy ezek a gyöngyök inkább az övre függesztett tarsolyt díszítették (HATHÁZI 1991 660661.). Hasonló jellegű probléma merült fel az alább bemutatandó ékszerekkel kapcsolatban is. A Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak előző (Szenna, 1994. szeptember 27-29.) konferenciáján rövid előzetes beszámolóban ismertettem a baracsi Árpád-kori temető feltárásának eredményeit (KULCSÁR 1995). A 132. sírban az állkapocs jobb oldalánál egy rosszezüstből készített karikaékszer került elő (átmérője 2,8 cm). Egyik végére lemezből hajlított köpűszerű díszt húztak. Ennek közelében a karika külső oldalára levél alakú fémlemezt forrasztottak (2. t. 2.). Sosztarits Ottó leletmentő ásatás során tárta fel Csepreg-Szentkirály középkori temetőjét (SOSZTARITS 1993 59.). A 33. sírból csak a koponya maradt bolygatatlan. Két oldalán egy-egy darab nagyméretű karikát találtak: 1, A bal oldali karikát (átmérője 4,84,6 cm) ezüsthuzalból hajlították. Egyik végére lemezből hajlított köpűszerű díszt húztak fel. Ebbe beleilleszthető a karika másik, sima vége (1. t. 3.). 2, A jobb oldali karikát (átmérője 4,8-4,5 cm) szintén ezüsthuzalból hajlították (1. t. 4.). Egyik vége egyenesre levágott, a másik megvastagított. A - nyilvánvalóan a bal oldali karika köpűs zárórészét utánzó - megvastagított rész vége elhegyesedő.

1 A három karika között méretbeli eltérések vannak, de formai jegyeik alapján kétségtelenül azonos típusba tartoznak. Hasonló darabokat nagyobb mennyiségben a 13. század folyamán elrejtett kincsleletekben találtak és több példány került elő sírleletként is. Jellegzetes zárórészük után köpűs vagy tokos karikáknak nevezik őket (LOVAG 1974 392; PARÁDI 1975 149; HORVÁTH 1976-1977 103; 116., BÁRDOS 1978 193; M. ANTALÓCZY 1980 156; V. SZÉKELY 1984 259; BÁRDOS 1987 17.). A baracsi és csepregi leletek analógiáit összegyűjtve figyeltem fel arra, hogy ezen ékszerek egy részét karperecként, más részüket haj karikaként tartja számon a kutatás, bár közöttük általában csak méretbeli eltérések vannak (vagy néha még azok sem!). Ennek az ellentmondásnak feloldására tesz kísérletet j elén dolgozat. Ezúton szeretném megköszönni Sosztarits Ottónak, hogy a közöletlen leleteket rendelkezésemre bocsátotta és bemutatásukat lehetővé tette. 249