Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Hatházi Gábor: A besenyő megtelepedés régészeti nyomai Fejér megyében

HATHÁZI GÁBOR: A BESENYŐ MEGTELEPEDÉS RÉGÉSZETI NYOMAI FEJÉR MEGYÉBEN RASONYI 1970 RASONYI1981 SELMECZI 1985 SELMECZI1992 SZOKOLAY 1929 TAGÁNYI1916 TÓTH 1993 VASS 1989 ZÁVODSZKY 1904 ZSOLDOS 1990 ZSOLDOS 1992 ZSOLDOS 1994 ZSOLDOS 1995 RÁSONYI László: Les turcs non-islamisés en occident. (Pétchénégues, Ouses et Qiptchaqs avec les Hongrois). Phil. Turc. Fundamenta III. Wiesbaden, 1970. 1-26. RÁSONYI László: Hidak a Dunán. Budapest, 1981. SELMECZI László: A kunok és jászok emlékanyagának kutatása. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. (szerk. Fodor I. - Selmeczi L.) Budapest, 1985. 79-92. SELMECZI László: Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és kunokról. Folklór és Etnográfia 64. Debrecen, 1992. SZOKOLAY Margit: A magyarországi besenyő telepekről. Föld és Ember LX. (1929) 65-90. TAGÁNYI Károly: Felelet dr. Erdélyi Lászlónak Árpád-kori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdéseire. TSz (1916) 296-320. TÓTH Péter: A besenyő betelepülés helynévi emléke. (Kísérlet a Hatvan név magyarázatára.) Archivum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum. Heves M. Levéltár Közi. Különszám. Eger, 1993. 247-259. VASS Előd: Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543-1688. FMTÉ 19 (1989) 69-200. ZÁVODSZKY Levente : A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Művelődéstörténeti Értekezések 10. Budapest, 1904. ZSOLDOS Attila: A várjobbágyi birtoklás megítélésének változásai a tatárjárást követő másfél évszázadban. Aetas 1990/3. 5-34. ZSOLDOS Attila: Jobbágyok a királyi várszervezetben. TSZ 34 (1992/1-2) 1-15. ZSOLDOS Attila: Iobagio Castri Possessionem Habens. (A várjobbágyi jogállás anyagi hátterének kérdései.) Századok 128 (1994) 254-271. ZSOLDOS Attila: A rokonsági jogok érvényesülése a várjobbágyi birtoklásban. In: Kelet és nyugat között. Történelmi tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. (szerk. Koszta L.) Szeged, 1995. 491-504. ARCHÄOLOGISCHE SPUREN DER ANSIEDLUNG DER PETSCHENEGEN IM KOMITAT FEJÉR Die größte Gruppe der Petschenegen, die es bis ins arpadenzeitliche Ungarn getrieben hatte, ließ sich - die Kemej-Gegend ausgenommen - im sumpfigen Sárvíz-Tal des Mezőföld nieder. Ihr sich bis zum 13.-14. Jahrhundert zu einer selbständigen Gespanschaft entwickelnder, etwa 30 Orte umfassender Siedlungsblock reichte von Aba im Komitat Fejér im großen und ganzen bis nach Dorog im Komitat Tolna. Die von hier stammenden, an Petschenegen zu bindenden Streufunde (Säbel, Pferdegeschirr) dienen - neben der Tatsache, daß sie erste Hinweise auf einen (im Glücksfall) zukünftig exakter umreißbaren Kreis von Denkmälern enthalten - schon heute als nützliche Teilangaben im Hinblick auf die Zeit bzw. Umstände der Ansiedlung der Petschenegen. Verglichen mit den übrigen archäologischen, urkundlichen und Ortsnamenangaben machen es diese Funde wahrscheinlich, daß die hiesigen Petschenegen Mitte des 11. Jahrhunderts aufgetaucht sind. Gábor HATHÁZI Szent István Király Museum Н-8000. Székesfehérvár, Fő út 6. 243