Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Tóth Gábor: Honfoglalás kori hidrokefál gyermek testi fejlettsége

SAVARIA22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEQLOGICA anyósak. A bordák részben hiányoznak. Az alsó végtag csontjai a tíbiák alsó negyedétől disztálisan posztmortálisan hiányoznak. A vállak felhúzott helyzete, a klavikulák meredek szögállása, a humeruszok testhez simulása és a test íve alapján a temetéskor a testet valamibe begöngyölve helyezték a sírba. Az agyi nyomásfokozódás hatására kialakuló spasztikus plégia miatt a bénult végtag visszamarad a fejlődésben; kontraktúrák és ankilózisok eredményeképp sajátos tartási rendellenességek alakulnak ki (JUHÁSZ 1982). Ilyen jellegű kóros kartartásra utal a bal felső végtag vállövének helyzete is. Ezen túl a melléklet miatt a környezeti hatásokkal szemben ellenállóan rögzült ujjperc orrmagasságban való vertikális, és a zigomatikum szintjében való horizontális helyzete is behajtott alkart feltételez. Az ily módon magasabb térszínre került alkarcsontok hiányoznak. A gyermek biológiai életkora a hosszúcsontok vizsgálata alapján (STLOUKAL-HANÁKOVÁ 1978) 4-5 év, a fogazat vizsgálata szerint (FEREMBACH et al. 1979) körülbelül 6 év. Az eltérő biológiai fejlődés miatt célszerű az életkort 4-8 évesnek megadni. Morfológiai vizsgálat alapján a gyermek neme ilyen életkorban nem meghatározható. A hosszúcsontok alapján becsült testmagassága (testhosszúsága) 110-120 cm. A has- és a medencerégió beágyazó földjéből vett talajmintákat kiiszapolás után tárgylemezen elterítve, nedves és száraz állapotban fénymikroszkóppal és binokuláris sztereomikroszkóppal vizsgálva, egy mintában már kis nagyításon is Taenia-pete maradványait sikerült beazonosítani. Emberben két nagy faja, a Taenia saginata és a Taenia solium élősködik; elterjedése étkezési szokásokhoz kötött (VÁCZI 1983). A fajra nézve további pontosítást végezni nem sikerült. Radiológiai módszerek használata elterjedt a paleoantropológiai, paleopatológiai vizsgálatokban (ANTAL -MARCSIK 1982, HERMANN 1988, ORTNERPUTSCHAR 1981). A parietaléról készült felvételen a krónikus intrakranial is nyomásfokozódás okozta csontabszorpció jellegzetes rajzolata látható a boltozat tabula internáján. Ez a vizsgálati eredmény történeti anyagon az agyi nyomásfokozódás egyértelmű bizonyítéka (JÓZSA1992). Komputer-tomográf (CT) vizsgálatokat paleoradiológiai alkalmazásban ez ideig csak külföldön, múmiakutatásban végeztek (HERMANN 1988). Annak ismeretében, hogy a klinikai gyakorlatban a hidrokefália kimutatására a komputer-tomográf alkalmazása a legbiztosabb módszer (VARGHA 1990), került sor az ilyen jellegű vizsgálat elvégzésére. A csontmaradványok földbe való részleges beágyazottsága a koponya belső képleteinek vizsgálatát csak ilyen módon tette lehetővé. A vizsgálatot SIEMENS gyártmányú, SOMATOM DR típusú készülékkel végeztük. Az agyagos talajt felépítő AI- és Fe-hidroszilikátok (BOROS 1985, PAPP-KERTÉSZ 1979) denzitása önmagában is magas. A dekomponálódó csontszövet és a beágyazó talaj közt kialakuló fizikai, kémiai egyensúly (LENGYEL-NEMESKÉRI 1964, LENGYEL 1992) miatti közel azonos denzitás pedig az eredmények értékelésénél további nehézséget okoz. A CTvizsgálat eredménye is igazolta a hidrokefália tényét. Ezen túl kizárhattuk esetleges obulusz létét, illetve lokalizálhattunk egy további, mellékletként már ismert, még a földben lévő gyöngyöt. Összehasonlításul a Garabonc Il-es temető 40-es sírjából származó hidrokefál gyermek vizsgálati eredményeit használtuk fel (a publikálatlan eredményeket dr. Éry Kinga, a budapesti Természettudományi Múzeum antropológusa bocsátotta rendelkezésünkre, amiért külön köszönettel tartozunk). A garabonci 4-8 éves gyermek maradványait dr. Lengyel Imre biokémiai módszerekkel fiúgyermeknek határozta. Kísérőbetegsége kribra orbitália. Fejkerülete (M.23) 516 mm, femur M.l-es méret: 224 mm. Az ikervári 109-es számú sírból származó gyermek becsült koponyakerülete (M.23) 58-63 cm. Feltételezhető, hogy mindkét hönfoglaláskori gyermek esetében a fejlett szocializáción túl (TÓTH 1993) a relatíve kisebb fokú kóros elváltozás tette lehetővé ennek az életkornak az elérését. A fenti adatokon kívül a szombathelyi Egészségügyi Gyermekotthon 25 év alatt longitudinálisán vizsgált 31 hasonló életkorú hidrokefál gondozottjának fejkerületi és növekedési értékei, valamint a nyugat-magyarországi egészséges gyermekek fejkerületi értékei (EIBEN 1967) és a magyarországi testmagasság- és testtömegstandardok (percentilisek) (EIBEN-PANTÓ 1986) etalonnak is használható fejlettségi mutatói képezik az összehasonlítások alapját. A szekuláris trend (EIBEN 1988) miatti szükséges korrekció mértéke nem ismert. Az ikervári 109-es számú sírból származó hidrokefál gyermek becsült koponyakörfogata a gondozottak közt a 7 éves fiúgyermekekének felel meg (leányoknál kisebb értékek jelentkeznek). Ez a fejméret az egészséges gyermekekre nem jellemző. A Garabonc Il-es temető 40-es számú sírjából származó hidrokefál gyermek koponyakerülete a 9 éves egészséges és a 4 év alatti gondozott fiúk adatainak felel meg. A gondozott hidrokefál fiúgyermekek testmagasságának átlaga (1. ábra) a 3-as percentilis alsó határértékeként fut, a két honfoglaláskori gyermeké az 50-60-as percentilis értékek körül található. A gondozottak testtömegátlagai a 10-es percentilis körül helyezkednek el, a honfoglaláskori gyermekeké az 50-es percentilis körüli értéket mutatja. A gondozott leánygyermekek (2. ábra) esetében a testmagasság- és testtömegátlagok értékei a 3-as percentilis alattiak, az ikervári számított eredmények a 40-50 percentilis körüliek. Az eredmények részletes ábrázolása alapján mindkét honfoglaláskori esetben bizonyosnak látszik a relatíve kisebb fokú kóros elváltozás ténye a mai gondozott gyermekekével szemben. A nemi hovatartozást is az összehasonlító vizsgálat látszik eldönteni, amely szerint az ikervári 109-es 192