Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Liska András: Régészeti topográfiai adatok Szentes környékének 7–9. századi településtörténetéhez

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA 1996 RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIAI ADATOK SZENTES KÖRNYÉKÉNEK 7 - 9. SZÁZADI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉHEZ LISKA ANDRÁS Erkel Ferenc Múzeum Gyula A szegedi József Attila Tudományegyetem Régészeti Tanszékének végzős hallgatói szakdolgozataikban évről évre Csongrád megyei települések régészeti terepbejárásainak anyagát dolgozzák fel. 1994-ben négy régészhallgató vállalta a Szentes környéki topográfiai kutatásokkal kapcsolatos gyűjtőmunka megkezdését. Ennek a munkának eredményeképp született meg szakdolgozatom (LISKA 1995), amelynek egy kibővített fejezete ez a kis dolgozat. Csongrád megye északi részén, a Tiszától keletre található Szentes város, amelynek az 1950-es évek elején kialakított közigazgatási határaihoz igazodva igyekeztünk a város környékének régészeti lelőhelyeire vonatkozó adatokat összegyűjteni (1. sz. térképvázlat). A lelőhelyek és leletanyaguk földrajzi egységben való vizsgálatát megnehezíti, hogy régészeti topográfiánk alapvetően ezekre a mesterséges határokon belüli területekre korlátozódik, ám az értékelésnél gyűjtőterületünk tágabb környezetének adatait is figyelembe kellett venni. A felszíni leletgyűjtésünkre két idényben került sor: 1994 őszén, és 1995 tavaszán. A terepbejárások alkalmával Szentes határának déli részét választottuk vizsgálatunk célpontjául. Az általunk bejárt területen 8 olyan lelőhelyet találtunk, ahol avar korra keltezhető leletanyag fordult elő (1. sz. térképvázlat). Ez a szám kevésnek tűnik a régi lelőhelyek mennyiségéhez képest (55 lelőhely),

2 bár megjegyzendő, hogy ez utóbbiak Szentes egész határának területéről kerültek elő, míg terepjárást mi csak egy jóval kisebb területen végeztünk. Balogh Csilla a szarmata kori, Gallina Zsolt a gepida kori, Pásztornak István a honfoglalás, Árpád-, és középkori leletek és lelőhelyek adatainak feldolgozásást végezte, magam az avar kori és a 9. századi anyag áttekintését vállaltam. A közös munkában részt vettek még Balogh Júlia és Hicz János harmad éves régészhallgatók is, később elkészülő szakdolgozataikban az őskori leletek és lelőhelyek szerepelnek majd. 2 A Ieletanyag feldolgozása során „régi Ielőhely"-nek neveztük a saját terepbejárásaink előtt, a vizsgált területen ismertté vált lelőhelyeket, jelen esetben, terepbejárásaink megkezdése előtt az összes ismert, avar kori lelőhely száma 55 volt. Az avar kori települések értékelhető leletanyagát kizárólag a felszíni gyűjtéseinkből származó edénytöredékek jelentik, Szentes környékén avar kori települést eddig még nem tártak fel. A terepbejárások során előkerült leletanyag értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a töredékek nem zárt objektumból kerültek elő, így csak igen körültekintően tehetünk kronológiai megállapításokat egyes kerámiatípusok terepen való együttes előfordulása alapján. A felszíni leletanyag értékelésének eredményeit használta fel Szőke Béla Miklós és Medgyesi Pál is egyes Békés megyei területek 8 - 9. századi történetét vizsgálva (SZŐKE 1980; MEDGYESI 1991). A terepjárás során gyűjtött leletanyagban a kerámia megformálása szerint megkülönböztethetünk korongolatlan és korongolt edények töredékeit. A korongolatlan példányok hombárok, kisebb és nagyobb fazekak, sütőharangok, fedők és bográcsok töredékei voltak. A korongoltakban elsősorban fazekak darabjai ismerhetők fel. Kézzel formált fazekak töredékei 6 lelőhelyen kerültek elő: a 16; 47; 57; 60; 76. és a 111. lelőhelyen. A kisebb és nagyobb méretű példányok mind cseréptörmelékkel soványítottak, alacsony hőfokon égetettek, sárgásbarna, illetve szürkésbarna színűek. Az edények formájára a kis méretű töredékek alapján egyértelműen következtetni nem lehet. Az edények peremei kissé kihajloak, rövidek, a 16. lelőhelyen előkerült egy igen kihajló peremű töredék is (1. tábla 1.). Az ilyen típusú edényperemek a késő avar kori keramika sajátosságai közé sorolhatók (BÁLINT 1991 69.). A 60. lelőhelyen került elő egy hosszabb peremű töredék, amelynek esetleg tölcséres szája lehetett, ez archaikusabb formára utal (1. tábla 2.). Szintén a 60. lelőhely néhány peremtöredéke díszített köröm-, illetve ujjbenyomkodással (1. tábla 3.). Az edényperemeknek az ilyen típusú tagolása a 6 - 7. századtól kezdve a késő avar kor végéig létezett, nem korjelző (BÁLINT 1991 72; Az illusztrációs rajzokat Borbíró Márta, Kertész Márta, valamint a szerző készítették. 163