Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kiss Gábor: Lukácsháza–Hegyalja dűlő avarkori temetőjének 8. sírja. A késő avar kori tausírozott vas falerák

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA 74. A ló álla alatt, egykor az állszíjon 1 darab bronzlemezből kivágott téglalap alakú részből és 3 vascsőből álló töredékes tollbokrétát tartó veret. (H: 4,0 cm; SZ: 1,7 cm; S: ?) Ltsz: N.90.1.31. (2. tábla 26.) 75-76. A pofaszíjakon l-l darab bronzlemezből préselt keskeny négyszegletes szíjvég. (H: 1,0 cm; SZ: 3,2 cm; V: 0,5 cm; S: 1 g.) Ltsz: N.90.1.28. (2. tábla 21-22.) 77-78. A pofaszíjakon l-l darab bronzlemezből kivágott íves aljú oldalléces szíjvég. (H: 4,0 cm; SZ: 3,0 cm; V: 0,5 cm; S: 3 g.) Ltsz: N.90.1.27. (2. tábla 19-20.) 79. A ló pofájában S-alakú pofarudas kovácsolt vas zabla. (H: 21,0 cm; SZ: 15,0 cm; karika Á: 4,3-4,8 cm; S: 350 g.) Ltsz: N.90.1.35. (3. tábla 8.) - A nyereg: A ló hátán, a kamrát lefedő deszkák maradványaival teljesen összepréselődve, megmaradtak a széthullott fanyereg nyomai, az első és hátsó kápa, valamint a két oldaldeszka elszíneződése (7. kép). Ezek méreteinek pontos rögzítése után (8. kép) adataik a következők: első kápa: SZ: 38 cm; M: 23 cm. hátsó kápa SZ: 43 cm; M: 27 cm. oldaldeszkák: H: 38; SZ: 10 cm. Ezek alapján kíséreltük meg elkészíteni a nyereg rekonstrukcióját (9. kép). A nyereg mellett ott feküdtek a hozzá szorosan tartozó vas tárgyak is: 80-81. A nyereg két oldalán l-l darab széles, bordázott talpalójú kovácsolt vas kengyel. A két kengyel közül a jobb oldai nagyobb (H: 18,3 cm; SZ: 11,7 cm; talp SZ: 5,0-5,5 cm; S: 360 g.) Ltsz: N.90.1.36/1. (3. tábla 10.), a bal oldali pedig kisebb volt (H: 17,1 cm; SZ: 11,7 cm; talp SZ: 5,5-6,0 cm; S: 370 g.) Ltsz: N.90.1.36/2. (3. tábla 11.). Ez a tény az általános bal oldalról történő lóraszállás következménye lehet (DIENES 1966 229-232.). 82. A nyereg jobb oldalán 1 darab négyszögletes kovácsolt vas hevedercsat. (H: 6,4 cm; SZ: 5,7 cm; V: 1,5 cm; S : 28 g.) Ltsz: N.90.1.37. (3. tábla 9.) - A szügy és farhám: (3. tábla) A fanyerget a hevederen kívül a szügy- és farhám rögzítette biztosan a ló hátán. Ennek szíjait eredetileg hármas csoportban eléhelyezett veretek díszítették, amelyek közül egykor valószínűleg bojtok lóghattak le. Egy-egy ilyen veretcsoport volt a szügyhám bal, illetve jobb oldalán (a két lapockánál), csakúgy mint a farhám bal és jobb oldalán (a két medencénél). A veretek közül néhány már a sírbatételkor hiányzott (pl. a bal medencénél levő csoport), ami talán a hám hosszabb használatára utal. íly módon a hámokról az alábbi veretek származnak: 83.1 darab bronzlemezből kivágott téglalap alakú veret, eredetileg 5 félgömb fejű szöggel. (H: 3,6 cm; SZ: 2,6 cm; V: 0,1-0,7 cm; S: 3 g.) Ltsz: N.90.1.32. (3. tábla 1.) 84-88. 5 darab bronzlemezből kivágott téglalap alakú veret, 4 darab félgömb fejű szöggel. (H: 3,0-3,3 cm; SZ: 2,4-2,6 cm; V: 0,1-0,7 cm; S: 3 g.) Ltsz: N.90.1.33.(3. tábla 2-6.) 89.1 darab bronzlemezből kivágott rombusz alakú veret, 4 darab félgömb fejű szöggel. (H: 3,3 cm; SZ: 2,9 cm; V: 0,5 cm; S: 1 g.) Ltsz: N.90.1.34. (3. tábla 7.) A TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK: A lukácsházi temetőben eddig fellelt temetkezési szokásokról részletesen 1994-ben Nyitrán tartott előadásomban számoltam be (KISS 1995). Az ott részletesen tárgyaltak alapján a lukácsházi temető népességét a sebastovcei (Kassa-Zsebes), barcai (Bárca), a Wienliesingi és a brodski drenovaci temető népességével kell rokonnak tekintenünk, amely népesség a késő avar szállásterület északi és nyugati peremvidékén egymástól távol eső területen elszórva élt. Temetkezési szokásaikra jellemző a K-Ny-i irányú tájolás, a sírkamra ácsolás, a koporsó nyúzott állatbőrrel való leterítése és a IV. típusú lovastemetkezés. A LELETANYAG ÉRTELMEZÉSE: A sírban előkerült leletanyag fontosabb darabjainak értelmezésével alább a temetkezés pontos korának meghatározására teszek kísérletet. - Az övdíszek: Az öv díszeinek garnitúrája közül a halat tépő sast és galambpárt ábrázoló övcsat emelkedik ki szépsége és ritkasága folytán. Az ábrázolt jelenet voltaképpen egy késő antik eredetű ókeresztény szimbólum (LÁSZLÓ 1935 18, 37-38.). Hasonlóképpen díszített csatokat, ill. öwereteket elsősorban a Dunántúl É-i felén és Ny-Szlovákiában található lelőhelyekről ismertek. Koruk a későavarkor első generációjának ideje, azaz az un. SPA I. időszak (1. táblázat). A négy indalevelet mintázó, négyszögletes överetek már jóval elterjedtebb típushoz tartoznak és így a Kárpát-medence különféle tájain megtalálhatók. Koruk, amint az a 2. táblázat összeállításából is kiderül, a SPA I-II. ideje. Megemlítendő, hogy hasonló, mintájú ezüst öwereteket az albániai ersekei kincsben is találni. Nagyjából azonos inda elrendezés látható a szintén albániai vrapi kincs arany szíjbujtatóján is. E lelet övdíszeinek abszolút korát Peter Stadler legutóbb 716±20 körűire keltezte (STADLER 1996 436.). Verettípusunk előképeire mindenképpen tanulságul szolgálnak a nagypalli I. temető 16. sírjának öweretei. Ezeket ugyanis két-két - a veret testével egybeöntött füllel erősítettek fel az öv szíjára. Ez a szerelési mód az un. bizánci övcsatok jellegzetes felerősítési módja. 110