Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/2. (1995) (Szombathely, 1995)

Nógrádi Sára–Uherkovich Ákos: Az Őrség tegzes (Trichoptera) faunája

SA VARIA, 22/2 (Pars historico-naturalis) Szalafon fogtuk, emellett csak egy-két hazai példánya ismert a Zempléni-hegységből és a Bükkből. Az Anabolia {Phacopteryx) brevipennis Curt, valamivel elterjedtebb, legtöbb példánya innét ismert. Ugyancsak az ország nyugati részére korlátozódik a Rhadicoleptus alpestris alpestris Kol., amely az őrségben kifejezetten gyakori. Délnyugat felé haladva Zala egyes részein még viszonylag gyakori (pl. Szentpéterfölde), majd egyre ritkábbá válik, bár egy-egy példányát a Zselicben illetve Belső-Sömogyban is gyűjtöttük (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1990). Egy másik alfaja a Zemplénben él. Ugyancsak az őrség jellemző faja - l-l szigetközi és zselici előfordulással - a Limnephilus elegáns Curt. Sajnos, az utóbbi időben élőhelye meglehetősen rossz állapotba került és kérdés, hogy él-e még itt egyáltalán? Számos Hydroptilida (pl. Hydroptila tíneoides, H. occulta, Ithytrichia lamellaris) legtöbb hazai példányát ugyancsak az Őrségben fogtuk. Újra és újra meg kell említenünk a hazai fauna legértékesebb tegzesét, a Platyphylax frauenfeldi Brau.-t, amelynek első hazai példánya éppen az Őrségben került elő. Azóta 8 lelőhelye vált ismertté és némelyiken (Őrtilos, Szentborbás) számos példányát fogtuk (UHERKOVICH és NÓGRÁDI, 1992b). Egyébként Európa-szerte eltűnt és tulajdonképpen csak a magyarországi populációk ismertek ebből az évszázadból. Éppen ezért 1993-ban ez a tegzes felkerült a védett hazai fajok listájára (50 000 Ft eszmei értékkel) és élőhelyei szigorú védelmet igényelnének (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1994a). Ujabban javasoltuk, hogy a "Berni konvenció" fajai (az Európa teljes területén védett fajok) közé is vegyék fel. Ugyancsak meg kell említenünk az Chaetopteryx rugulosa Kol. itteni gazdag populációit (Szőce és környéke, Kőszegi-hegység). A faj, mint a Chaetopteryx fajok nagyobb része, meglehetősen szűk elterjedési területű, a Chaetopteryx rugulosa a Délkelet-Alpokban fordul elő. Az őrségben egyelőre még erőteljes populációi vannak kis, szabályozatlan, nem szennyezett, ionszegény vizű patakokban, így például a Szőcei-patakban, vagy a Vadasa-patakban. Csák különlegesen tiszta, kis iontartalmú vizekben él a Ptilocolepus granulatus Pict, amelyet NÓGRÁDI (1986) először Kám mellől (Jeli Arborétum) és a Kőszegi-hegységből közölt, majd később megfogták Szőcén is (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1994). A fentiek mellett kiemelendő a magyarszombatfai és szőcei gyűjtések rendkívül nagy diverzitása. A ritka fajok mellett, sőt, talán még ezek értéke elé helyezve, az igen változékony Trichoptera együttesek adják a táj legnagyobb értékét. Ali törvényesen védett faj közül összesen 4 fordul elő az Őrség területén (Oligotricha striata L., Limnephilus elegáns Curt., Platyphylax frauenfeldi Brau., Chaetopteryx rugulosa Kol.). A TERÜLETRŐL KIMUTATOTT FAJOK JEGYZÉKE RHYACOPHILIDAE Rhyacophila dorsalis Curtis, 1834 — Irodalmi adata: Szalafő (NÓGRÁDI, 1994). Rhyacophila fasciata Hagen, 1859 — Irodalmi adata: Magyarszombatfa (ÚJHELYI, 1981b; UHERKOVICH és NÓGRÁDI, 1992a). Rhyacophila pascoei McLachlan, 1879 — Irodalmi adata: Magyarszombatfa (ÚJHELYI, 1981a, 1981b; UHERKOVICH és NÓGRÁDI, 1992a). 67