Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/2. (1995) (Szombathely, 1995)

Nógrádi Sára–Uherkovich Ákos: Az Őrség tegzes (Trichoptera) faunája

NÓGRÁDI S. - UHERKOVICH Á.: Az Őrség tegzes (Tichoptera) faunája Múzeum Trichoptera gyűjteménye egyetlen őrségi tegzes példányt sem tartalmazott néhány évvel ezelőtt (NÓGRÁDI, 1989a). Tulajdonképpen csak a hetvenes évek második felében indult meg a tegzesek vizsgálata az Őrségben. ÚJHELYI (1981a) 79 fajt említ az Alpokaljáról, ezek közül 46nak az őrségi előfordulását is. A Platyphylax frauenfeldi Brau, ott szereplő adata már akkor élénk érdeklődést váltott ki. A Rhyacophila és a Hydropsyche nemzetség hazai fajainak áttekintése során ugyancsak felsorol a szerző néhány őrségi adatot (ÚJHELYI, 1981b, 1982). A Platyphylax frauenfeldi Brau, fent idézett előfordulását hamarosan egy újabb cikkben is idézi (ÚJHELYI, 1981C). Saját vizsgálataink a nevezett területen 1982-ben kezdődtek. Ezeknek első eredményei 1984-ben láttak napvilágot, amikoris három, hazai faunára új faj (Agapetus delicatulus McL., Potamophylax luctuosus Pill. & Mitt, és Anabolia (Phacopteryx) brevipennis Curt.) előfordulásáról számoltunk be Szőcéről (NÓGRÁDI, 1984). Ezeket a fajokat hamarosan újabbak követték a területről {Hydroptila lotensis Mosely, H. tineoides Dalman, Hydropsyche guttata Pict, Oecetis testacea Curt., Setodes viridis Fourcr., vö. NÓGRÁDI, 1985a). Néhány érdekesebb adat szerepel NÓGRÁDI (1985b) egy másik cikkében is. Ritkább fajok újabb hazai előfordulásai között az Alpokaljáról, illetve az Őrségből említ NÓGRÁDI (1986) újabb adatokat (Agapetus delicatulus McL., Chaetopteryx rugulosa Kol. és Beraeodes minutus L.), ugyanez a szerző egy másik cikkében (NÓGRÁDI, 1988) a Glossosoma boltoni Curt.-t közli új hazai fajként. Az első, kifejezetten ennek a tájnak a Trichoptera faunájával foglalkozó közlemény a Szőcén 1982-1984 folyamán gyűjtött, valamint a korábbi irodalomban szereplő 76 fajról közölt adatokat (NÓGRÁDI, 1987). Később, újabb gyűjtéseket követően itt a fajszám 84-re emelkedett (NÓGRÁDI, 1989b). Magyarország tegzesekben leggazdagabb, legváltozatosabb biotópjai Magyarszombatfa környékén találhatók, ahonnét UHERKOVICH és NÓGRÁDI (1992a) 99 faj előfordulásáról számolt be. Ezt a fajszámot azóta sem szárnyalta túl, de még csak meg sem közelítette egyetlen más hazai gyűjtőhelyen végzett vizsgálat. A későbbiekben is találunk itt-ott őrségi Trichoptera adatokat a hazai szakcikkekben. A Zselic tegzes faunájának értékelésekor egyes nyugat-magyarországi előfordulásokat idézünk (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1990). NÓGRÁDI (1994) a Setodes viridis Fourcr. újabb hazai előfordulásairól tesz említést, majd egy, a Balaton vízgyűjtő területének tegzeseit tárgyaló összefoglaló munka egyes korábbi őrségi előfordulások idézése mellett új (korábban nem publikált) lelőhelyekről említ meg tegzeseket (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1994). Az első hazai Trichoptera check-list - amely 196 fajt tartalmazott - ugyancsak több helyen ad meg nyugat-magyarországi, ezen belül őrségi adatokat (UHERKOVICH és NÓGRÁDI, 1989). Egy-egy közlés néhány további cikkben még történik, azonban azok publikált ismeretek újbóli felemlítései (s éppen ezért nem is idézzük azokat). f Az irodalmi közlések áttekintése után összefoglalóan a következők mondhatók el az Őrség tegzeseinek eddigi vizsgálatáról: eltekintve a századfordulón közölt két fajtól, a hetvenes évek második felében UHERKOVICH Ákos, majd ÚJHELYI Sándor gyűjtött először tegzeseket ezen a tájegységen, mely eredményeket - a néhány év múlva végzett saját gyűjtéseivel együtt - ÚJHELYI Sándor adta közre. Jelen cikk szerzői 1982-től vizsgálják a tájegység faunáját, különösen az 1983-1986-os években voltak ezek a vizsgálatok nagyon intenzívek (1. ábra). Az adatok nagyobb hányada publikálásra került, az utóbbi néhány év adatait azonban még nem adtuk közre. 64