Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Rácskay Jenő: Migráció és emigráció a dualizmus kori Vas vármegyében

Rácskay Jenő: Migráció és emigráció a dualizmus kori Vas vármegyében metropolisokká, nagyvárosokká duzzasztotta Bécset, Budapestet, Zágrábot, Prágát, amely milliókat késztetett arra, hogy idegen földön, a vágyálmok országában keressenek maguknak boldogulást. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés megteremtette Magyarország jelentős mérvű gazdasági fejlődésének jogi és gazdasági kereteit. Ebből a fejlődésből a megye is kivette a részét. Az a példátlan fejlődés, amely végbement ebben az időszakban, az egész megye képét megváltoztatta. Míg korszakunk elején csak egy-két kisebb jelentőségű üzem működött a megye területén, és csak 1865-ben épült meg a Győr-Szombathely-Graz vasúti fővonal, Szombathely 6-7 ezer lakosú vidéki porfészek volt, addig korszakunk végéig a megyében nagymérvű foglalkoztatási és migrációs változások mentek végbe. Vas vármegye az egyik legkiegyensúlyozottabban fejlődő, széles gazdasági alapokra helyezkedő megyévé vált 1913-ra, a világháború előtti utolsó békeévre. Az iparosodás, a mezőgazdaság modernizációja, a kereskedelmi és az európai szintű pénzintézeti hálózat létrejöttének egyik alapfeltétele volt a modem vasúthálózat megteremtése. E a jó közlekedési lehetőség természetesen a lakosság mozgására, településére is nagy hatással volt. A gazdaság „érrendszere" a vasút. A menetidő rövidülésével a települések szinte közelebb húzódtak egymáshoz, ugyanakkor kitágult az egy nap alatt bejárható világ is. Az egész országban, fokozottan a megyében is az infrastruktúra játszotta a lokomotív szerepét a gazdaság megújulásában. Ha rátekintünk az Osztrák-Magyar-Monarchia vasúthálózati térképére, elmondhatjuk, hogy Nyugat-Dunántúl vasúthálózata az egyik legfejlettebb, legkiterjedtebb volt a századfordulón. A vármegye vasúti központja és egyben a Dunántúl egyik legjelentősebb vasúti csomópontja Szombathely volt. A több mint 500 km hosszú megyei vonalakon szinte minden járási székhelyre közvetlenül el lehetett jutni. A vasút megjelenésének fontos szerepe volt a megye mezőgazdaságának modernizálódásában és iparosodásában egyaránt. A vasúti vérkeringés váráramai még közelebb hozták a megye legjelentősebb agrárpiacait, Grazot és Bécset. A közlekedés mellett a távíró és telefonhálózat is kiépült az 1910-es években, már a két-háromezer lakosú települések legtöbbje is rendelkezett telefonhálózattal. Az infrastruktúra és az egész gazdaság motorját képező pénzintézeti rendszer is kiépült. 1910-re a pénzintézetek száma (bank és takarékpénztár) meghaladta az 50-et. Szombathelyen 7-8, Muraszombaton, Sárváron, Felsőőrön 2-4 pénzintézet állt a lakosság rendelkezésére. Az infrastruktúra kiépülése lökésszerűen növelte az iparban és a kereskedelemben dolgozók számát, csökkentve ezzel a hagyományos gazdasági tevékenységekkel, állattenyésztéssel foglalkozók arányát. Míg 1900-ban még csak 12 968-an dolgoztak a megye iparában, addig 1910-ben már 17 846 ipari foglalkoztatottat találunk. Ez a szám a legmagasabb az egész Dunántúlon (Zalában 11 755, Veszprémben 8 559), ugyanakkor igen magas az önálló kereskedők száma (1 628) is. Kövér György: Iparosodás agráiországban. Gondolat, 1982. 68 o. Kövér: im. 76-77. о. Rácskay Jenő: Pénzek, bankok, értékpapírok. Vas megyei múzeumok katalógusai 137. Szombathely, 1988. 2-6. o. 98