Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései (1848. október 16.–december 27.)

Hermann Robert: Vidos József kormánybiztos jelentései Jóval érdekesebb azonban az a mentőakció, amellyel rokonok és barátok megpróbálták megmenteni Vidost a cs. kir. hatóságok megtorlásától. Vidosra, mint kormánybiztosra kétségkívül súlyos büntetés várt volna; erre mutat, hogy Weiden altábornagy Batthyány Lajossal és Kázmérral, illetve Szapáry Antallal együtt Vidost is a forradalom legfőbb Vas megyei vétkesei közé sorolta. A rokonság és az ismerősök azonban már január első felében akcióba léptek a volt kormánybiztos megmentése érdekében. Ezt megkönnyítette az is, hogy Vidos Dániel továbbra is a megye másodalispánja maradt, sőt, 1849. január 5-én Rohonczy Ignác császári biztos őt nevezte ki a megyei fenyítő törvényszék elnökévé. Az új megyei tiszti­karhoz tartozott a kőszegi járásba szintén Rohonczy által kinevezett „közbátorsági biztos", Vidos László is. Vidos Dániel január 12-től folyamatosan szerezte be a fi­vére ártatlanságát és jó érzelmeit tanúsító bizonyítványokat. 1849. január 12-én 42 személy tanúsította, hogy amikor Kiscellre horvát hadifoglyokat hoztak, s azokat „részint Sopron, részint vasi, kemenesi" lakosok megtámadták, Vidos kivont kard­dal védelmezte a foglyokat, „s a fellázadt népet tekintélye egész hatalmával le­csendesítette". Január 14-én Nagy Károly kőszegi polgármester és Menyhárt László főjegyző írtak alá bizonyítványt arról, hogy 1848. október 11-én a 42 hor­vát hadifogoly lemészárlása után, Vidos a városban termett, huszáraival szétverte a felbőszült gyilkosokat, s megóvta a megmaradt 32 fogoly életét, „de a várostól és lakóitól az ellene a népfelkelés által irányzott gyújtogatási és öldöklési vész is el­háríttatott". Január 14-én Perlaky János uradalmi ügyvéd Vidosnak a kanizsai üt­közet utáni megtartásáról írásba adta, hogy Vidos volt az, aki megmentette a fegy­vertelen foglyokat és sebesülteket a felkelt nép bosszújától, majd napiparancsban hagyta meg, hogy ne bántsák őket. Január 16-án Győrben két, 1848. október 4-én Kanizsán fogságba esett tiszt, Wertkrenz százados és Gergac hadnagyok bizonyí­tották, hogy az ütközet után Vidos mentette meg őket a nép dühétől, s így neki kö­szönhetik életüket. Január 19-én kelt Zárka János első alispán, Hrabovszky Zsig­mond főjegyző, Berzsenyi Miklós számvevő, Takács Lajos szolgabíró és Sepper Lajos ülnök tanúságtétele arról, hogy Vidos 1825 óta minden hivatalában „teljes megelégedésre" működött, mentes minden szélsőségtől, ezért is választották 1847­ben követté, majd 1848-ban a nemzetőri ezred parancsnokává. A sereg feloszlása után Vidos a megyében tartózkodott (Vidos kormány biztosságáról tehát hallgat­tak!) Január 27-én a már említett Perlaky János, Kőszeghy Antal törvényszéki ül­nök és Pethely János jaki birtokos ismét Vidosnak Kőszeg 1848. október 11-i meg­óvása körüli érdemeit tanúsították. Az általunk ismert utolsó bizonyítványt Simon Vince premontrei kanonok, középtanodai tanár adta ki 1849. február 16-án arról, hogy Vidos 1848 nyarán Berzencén királyhű szónoklatot tartott az ott állomásozó sorkatonaságnak és nemzetőrségnek; illetve hogy Kanizsán és Paliinban ő mentette meg a foglyul ejtett horvát tisztek életét, s a kőszegiek is nekik köszönhetik, hogy városuk megmenekült a felgyújtástól; „őt Kőszeg megmentőjének méltán nevez­heti". A bizonyítványhoz csatolt magánlevélben Simon Vince közölte Vidos Dá­niellel, hogy a bizonyítvány átolvasása után nyugodtan hagyja ki a kihagyandókat, változtassa meg a változtatandókat, s aztán küldje vissza, mert ő „bármikor s ­hányszor legszívesb készséggel" újra kiadja azt. Vidos Dániel bizonyítványt kért 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom