Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései (1848. október 16.–december 27.)

SAVARI A 22/1 - 1995 szervezésével, az utak járhatatlanná tételével vélte ellensúlyozhatónak. Az egyetlen segítség, amit a kormánybiztosok kaptak, az volt, hogy Görgei tábornok december 5-én Vas megyébe küldte Albrecht Vilmos táborkari századost az ellenséges támadás elleni védelem lehetőségeinek, a védelem eszközeinek megállapítása végett. Albrecht úgy vélte, hogy a megye területét szükséges katonailag is megszállni, hiszen jelenleg a határ 25 mérföldnyi szakasza nyitva áll az ellenség előtt. A védelemre 4000 főt (köztük 300 lovast) ítélt szükségesnek. Összefoglaló jelentése szerint Vas megye határának egy része robbantásokkal, útfelbontásokkal, torlaszok emelésével megvédhető; az igazi veszély a megye délnyugati részén, a szentgotthárdi járás területén fenyeget. Ezért Körmendre és Szentgotthárdra 2000, lehetőleg magyar ajkú nemzetőrt kellene vezényelni; ezekkel együttműködve az említett 4000 fo már megvédhetné a megyét. Az OHB - valószínűleg szándékosan - félreértette e jelentést, mert december 19-én már azt írta Perczelnek, hogy Vas megyében „4000 főt meghaladó lelkes fölkelt nép ajánlotta magát az ottani országszélynek őrzésére, csak az a baj, hogy rendes katonaságot kér odaküldetni erejének szilárdítására s harcjáratainak biztosítására, ezt pedig jelen viszonyaink között adnunk teljes lehetetlen". Kossuth, az OHB elnöke úgy vélt segíthetni a dolgokon, hogy felhatalmazta Albrechtet a vasi népfelkelést „hadi célokra organizálni", s vele a határszélt őrizni. Perczellel pedig azt tudatta, hogy ezáltal Vas megye és Perczel hadteste is „az ellenség háborgatása ellen óva lehet". Ezzel egyidőben Vidost is megbízta, hogy Albrechtnek e szervező munkában nyújtson segédkezet, s őt hatalmazta fel a Vas megyei szabad mozgó (gerilla-) csapatok szervezésének irányítására is. Felhívta Vidos figyelmét a vasi vadászokra, akik e célra igen jól használhatók lennének. „A gerillaharc a határszéleken kimondhatlan fontos dolog, s azért ennek alakítása körül kormánybiztos úrnak erélyes intézkedéseit teljes bizalommal remény lem". Kossuth 12 000 pengőforintot utalványozott Albrecht részére, Vidosnak pedig stájerországi fegyvervételre, lóvásárlásra és mozgó nemzetőri csapatok ellátására december 20-án és 23-án 50-50 000 forintot küldött Győrbe. Az említett vasi gerillacsapatok szervezését azonban az idő rövidsége már nem tette lehetővé. Mivel Vas megye félúton volt a feldunai és a muraközi magyar erők táborhelyei között, a megye vezetői mindkét sereg számára teljesítettek szolgálatokat. A hadfelszerelési cikkek bevásárlásának és a fegyverek beszedésének eredményeiből inkább a feldunai hadsereg profitált; ide kerültek a begyűjtött fehérnemük, a bevásárlott lovak, s részben az összegyűjtött fegyverek is. A Vas megyében felállított két zászlóaljról Csány november 17-én azt írta, hogy azokat „küldjék Perczel tábornokhoz"; december 3-án pedig már arról értesítette Vidost, hogy „Az újoncokat akár Perczel tábornokhoz, küldi, Vas vármegye, akár hozzánk, célra nézve egyre megy". A 44. honvédzászlóalj egy része már november végén Perczel seregéhez került; december közepén már mindkét zászlóalj ott szolgált. December 20-án a hadügyminisztérium - Kossuth utasítása nyomán - úgy intézkedett, hogy e két zászlóaljat Pestre küldjék. A 44. honvédzászlóalj csak december 25-én vált le Perczel seregéről; a 45. honvédzászlóaljat a tábornok még december 22-én, Körmendről Pest felé diszponálta. 67