Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései (1848. október 16.–december 27.)

Hennann Róbert: Vidos Józsefkormánybiztos jelentései Batthyányi arról, hogy a szolgálat letelte után nem kívánjuk megtartani rangjukat. (Zichy azonban csak őrnagyi rangot kapott). Az ezred három zászlóalja közül elsőként a kemenesaljai járásban toborzott harmadik zászlóalj indult meg a Dráva-vonalra, július 12-én. Másodikként a második, szombathelyi járási zászlóalj vonult el, július 16-án. Harmadikként az első, körmendi járási zászlóalj masírozott el, július 17-én. Az ezred a Berzence és Barcs közötti partvonalat ellenőrizte. A 3256 főnyi zászlóalj felszereltsége sok kívánnivalót hagyott maga után; mindössze 600-650 lőfegyverrel rendelkezett, s ezekhez is csupán 10-11 lőszer állt fegyverenként rendelkezésre. Az ezred négyötödének fegyverzete kiegyenesített kaszákból állott. Az ezred kiképzettsége sem volt jónak ^mondható. Emellett a mocsaras Dráva-parton betegségek tizedelték a legénységet. A problémák ellenére a vasi nemzetőrezred szeptember elejéig megfelelő módon ellátta szolgálatát. Vidos helyzetében egy újabb kormányrendelet okozott változást. Az egyes megyék állandó nemzetőrségének mozgósítása nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. A - Vas megyeivel ellentétben - csupán négy hetes szolgálatot vállaló nemzetőrzászlóaljak kiképzettsége semmivel sem volt jobb a vasi nemzetőri ezrednél; ugyanakkor a rövid szolgálati idő miatt alighogy beletanultak volna a tábori szolgálatba, máris hazavonultak, s helyüket újabb, hasonlóképpen képzetlen nemzetőrzászlóaljak foglalták el. Sőt, Szenttamás 1848. július 14-isikertelen ostroma után egy tolnai nemzetőrzászlóalj nem bírta tovább a nélkülözéseket, s egyszerűen hazavonult. A kormány ezért úgy döntött, hogy az állandó nemzetor: ség mozgósításának rendszeréről áttér az önkéntes mozgó nemzetőrség rendszerére. Ennek a lényege az volt, hogy a nemzetőrök - s nemcsak a nemzetőrök- közül csak az önkénteseket állítsák ki, s azokat az illető törvényhatóságban található legjobb fegyverekkel felszerelve, egy helyen összpontosítsák, „hogy ezen seregeket egy, a dunántúli kerületben rendelkezendő (....) hadvezér alá lehessen helyezni". Vas megye esetében úgy tűnt, hogy e rendelet teljesítése nem fog különösebb akadályokba ütközni. Egyrészt azért, mert a vasi nemzetőri ezred október elejéig vállalt szolgálatot, tehát ellentétben más megyékkel, Vas megyének közel két hónap állt rendelkezésére az új alakulat kiállítására. Az sem tűnt egészen reménytelennek, hogy a túlnyomórészt önkéntesekből kiállított vasi nemzetőri ezred legénységének és tisztikarának egy része is felcsap az önkéntes mozgó nemzetőrök közé. A megye vezetői is optimisták voltak. 1848. augusztus 23-án a megyei bizottmány ülésén úgy határoztak, hogy egy 3000 főnyi önkéntes mozgó nemzetőri alakulatot állítanak ki oly módon, hogy „azok a helységekre lélekszám szerint kivettetvén, minden helység a reája kivetett egyéneket beállítsa". A kivetés szerint 95 fő után kellett volna kiállítani egy önkéntest. Az így alakítandó önkéntes sereg a háború végéig vállalt volna szolgálatot. Zárka Sándor, Vas megye első alispánja augusztus 26-án értesítette e a határozatról Vidost azzal, hogy a vasi nemzetőri ezredet, „különösen annak érdemteljes tisztikarát" tudósítsa arról, hogy a kiállítandó önkéntes alakulatban „a tiszti rangok kiosztásánál elsőbbségre számíthatnak". Kérte tehát Vidost, hogy jelenjen meg a bizottmány szeptember 4-i ülésen, s ha másként nem megy, gyorsfutár által értesítse a bizottmányt, „kik fognak a tisztikarból az önkéntesek közé beállni, és hány közvitézre számíthatunk az utóbbi ma54