Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében

SAV ARIA 22/

I -1995 a mezővárosi tanácstól kérte. Csupán érdekességként említjük meg, hogy a határozat szerint a szőlőtulajdonosok csak a hegymester szüretelése után láthattak munkához. A mezővárosi tanács feladata volt a polgárok egymás közti vitás ügyeinek intézése, az igazságszolgáltatás. E munka rendkívül sokoldalú tevékenységet igényelt, hisz az adóssági, tartozási ügyeken túl a tanácsnak kellett foglalkoznia a becsületsértési panaszokkal, magánlaksértéssel, lopási ügyekkel, kocsmai verekedéssel, duhaj kodással, éjszakai csendháborítással stb. Ezen igazgatási munka azonban egyúttal bepillantást enged a korabeli büntetőjogi gyakorlatba is, érdekes adalékokat kapunk a büntetési formákra vonatkozóan. A végzési napló bővelkedik adóssági ügyiratokban. A tanács általános gyakorlata szerint az adóst határidő kitűzésével kötelezték tartozásának megfizetésére, s ennek nem teljesítése esetén éltek a végrehajtás eszközével, s a bírói zár megtörténte után az adós lefoglalt javait elárverezték. A szomszédok békétlensége, szópárbaja gyakran fejeződött be a tanácson. Az ügyiratok szerint súlyosabb esetben nem volt ritka az áristomba zárás sem. Máskor az elmarasztaltat panaszpénz fizetésére és megkövetésre ítélték. A tanács büntette a hamis vádaskodást is. Egy mezővárosi gazdaasszony panasszal élt szolgálójával szemben. Miután bebizonyosodott, hogy a vádaskodás alaptalan volt, a panasztevőt 4 forintra büntették, amelyet a vádlott kapott „szolgáló szenvedési pótlék" címén. S folytathatnánk a sort lopási ügyekkel. Egy magánlaksértési és verekedési ügyben a tettest 24 órai börtönre és 8 forint pénzbüntetésre ítélték, amelyet „szenvedéspénz" címén a sértettek kaptak. A kocsmai mulatozásból eredő éjszakai lármázások, verekedések ugyancsak sok munkát adtak a tanácsnak. E verekedések gyakori szereplői voltak a céhlegények és kocsisok. A fenti kihágásokat már a század első évtizedében is szigorúan büntették. A verekedőket, a városi vezetőséget megsértőket, az engedetleneket, tolvajokat és csavargókat a hadnagy házánál berendezett áristomba, a „kóterbe" zártak. A fogvatartás 8-tól 48 óráig tarhatott kenyéren és vízen. Alkalmazták a kalodába zárást, a „megcsapatast", pálcázást vagy korbacsolast, a közszemlére, pellengérre állítást is. 1826-ban a városi tanács a mesterlegények, a bővérű polgárlegények, szolgáló leányok és egyéb „rossz személyek" megrendszabályozására újabb szigorú intézkedéseket hozott: Az éjjel 10 után kóborlókat minden további nélkül a kóterbe zárhatták. Másnap aztán kijárt nekik a 12 korbácsütés. Hasonlóan jártak el a kimaradó fehérszemélyekkel is. Egy utcai verekedés résztvevőit is 12 pálcaütésre ítélték. „Nem különben Kolman János és Meszlényi Ignác, kiknek magok rossz viseletek már ismeretes, úgy már meg is fenyítettek, eddig nem használván meg nem jobbultak, az elveendő büntetésen fölül mivel több ifjaknak általuk tett megvesztegetések is bebizoU. o. 391. sz. ügyirat U. o. 339. sz., 315. sz. ügyirat U. o. 359. sz., 336. sz., 345. sz. ügyirat U. o. 408. sz. ügyirat Szeibert János: i. m. 82. lap. 48 VaML Városi jegyzőkönyv, 1826. 41