Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Szabó Péter: Részletek Vécsey Béla magyar királyi alezredes „Harctéri naplójá”-ból (1943. január 5–14.)

SAVARIA 22/1-1995 belőlük, talán nem hiába vittem be a sok pálinkát. Holnapra Bondor előkészített egy nagyobb szabású, 3 szakaszos és egy géppuskás szakaszos vállalkozást az 501. vonatkozási pont ellen a Don túlsó partjára, sietnem kell majd haza. Kicsimtől kaptam lapot, szegényke még mindig emlegeti a szabadság elmaradását. 1943. január 8. Reggel korán, 7 órakor indultam el. Szerencsére lehetett megint autóval menni, így hamar beérkeztem Szoldatszkojéra. Az egyik menetszázad nagyon szomorúan nézett ki, igen sok volt benne a nemzetiségi. Századonként megint csak 30 puskával rendelkeztek, így a két századból több, mint 300 embernek nem jutott. A tiszti karuk sem tette rám a legjobb benyomást. Annyi magyart nem tudtam kiszedni belőlük, hogy a kocsizó géppuskás és az árkászszázad hiányait fedezni lehetett volna. A gyorsszázadhoz is mindössze nagy nehezen 28 főt tudtam összeszedni, ezek között is volt már jobb vágású vend és ruszin. A másik menetszázad már valamivel jobb volt, ez jött Szombathelyről. A tiszti kar fürgébb és fiatalabb volt, s a legénység között is kevesebb volt a nemzetiség. Innen válogattam ki a gyorsszázadhoz 55 főt, egy önként jelentkezett zászlóst az árkászokhoz, s 28 főt, zömmel mesterembert, vagy gyári munkást és a kocsizó géppuskás század hiányzó 17 emberét is. Szándékom az ezred összes négy, vagy több gyermekes apáit hazaküldeni, így minden zászlóaljhoz létszám felett osztottam be embereket. Beszaladtam a hadosztályparancsnokhoz, s röviden jelentettem neki. Bementem a hadbiztoshoz is, de nem tudtam jóformán semmit sem elérni, mert állítólag nekik sincsen semmijük. így aztán siettem haza, hogy még a világosságban elérjem Devizát. Izgatott a vállalkozás kimenetele. 15 órára már otthon voltam. Bondorék éle 17 órakor indul ki Dóránál 2 a Don partjára. Lassan telik az idő, habár éppen elég adminisztratív munka akad. Végre 20 órakor Bondor csoportjának zöme is megindul, kezdik kiépíteni a vonalas összeköttetést a Dórától előre. Nekem úgy tűnik, hogy nagyon lassan megy minden. Érthető, hiszen több mint térdig érő hó van odakint, a teteje meg van fagyva, s minden lépésnél betörik. Rettenetesen ropog, nagyon kell vigyázni. A II. zászlóaljnál két szökevényt jelentenek. Szomorú, az egyik magyar, igaz, hogy fegyenc. A másik nemzetiségi volt, aki eddig igen derekasan viselte Bondor Vilmos (1915- ) hadnagy. ,1942, szeptember 30-án került pótlásként а 35Л. zászlóaljhoz, s a 2. puskásszázad parancsnokságát vette át. A 2. hadsereg személyi állományának összeállításánál úgy 1942. tavaszán, a keleti hadszintérre való kivonuláskor, mint 1942. késő őszén, a felváltó kontingens kiküldésekor figyelembe kellett venni azt a központi előírást, hogy a nemzetiségi legénység 20 %-os aránya minden csapatrésznél meglegyen. Nemzetiségi katonák un. védett (határvadász, légi, hir stb.) alakulatokba nem kerülhettek. A gyalogezredekben velük töltötték be például a kocsisok, málhásállat és taligavezetők, szakácsok, mesteremberek, sebesültvivők, lőszervivők, árkászok és puskáscsatárok 30-50 %-át. (HL 10. könnyű hadosztály iratanyaga 758/M-1942; Bővebbet: Szabó Péter: Nemzetiségek a magyar királyi honvédségben 1938-1943. Palócföld 1990/1. szám 39-55. o.IIjész). Egy Devizától délre levő előretolt támpont (nagyobb erődítés, mélységben tagozott többféle fegyverrel) fedőnevét hívták Dórának. 1942. november végén Kőszegről, Pécsről és Miskolcról 709 megbízható és sebtében kiképzett fegyencet indítottak útnak a keleti hadszíntérre. Kivétel nélkül a küzdő alakulatokba osztották be őket, s 159