Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

U. Novák Zsuzsa: A Nádasdy Ferenc Múzeum kékfestő gyűjteménye. I. Adatok a sárvári kékfestés történetéhez

U. Nóvák Zsuzsa: A Nádasdy Ferenc Múzeum kékfestő gyűjteménye Előfordult, hogy a régen használt, a vásárlók által nem igényelt dúcokat el is adták egymásnak. De élő volt a kapcsolat úgy is, hogy Asbóth Béla és egy soproni kékfestő mester gyermeke egy időre „iskolát" cseréltek. (Sajnos Asbóth Béla már nem emlékszik a soproni mester nevére.) A kezdetben sikeresen induló ipar folytatása azonban a társadalmi és gazdasági élet területén bekövetkezett szomorú változások következtében (az első világháború, a gazdasági válság) egyre nagyobb gonddal járt. A család kiadásait növelte a másik két fiú költséges taníttatása (Lajos Sopronban, Zoltán Philadelphiában tanult és szerzett két doktorátust). Akadozott az alapanyagok - molinó, az indigó, a különböző festékek és vegyszerek - beszerzése. A kereslet is jócskán megcsappant, így 1940-ben Asbóth Lajosné és Asbóth Béla újból megpróbálkozott a textil-rőfös és rövidáru kiskereskedéssel (1. sz. melléklet). Az üzletben a kékfestő kelmén túl kapható volt pl. „babypelenka, babynadrág, babyelőke, női esőkapucni, háztartási kötény" stb. Külön engedély alapján 1941-től iparát „vásárokon, piacokon, illetőleg búcsúkon" is gyakorolhatta. Ezek az évek a család számára azonban már nem a gyarapodás, hanem az eladósodás, az elszegényedés, a veszteségek évei voltak. Adósságaik fejében elárverezték a Péntekfaluban és XIII. Városban lévő családi házaikat, kb. 13. kat. hold földjüket és erdőjüket. A második világháború után különösen nehéz volt fenntartani és üzemeltetni a műhelyt. Nevetségesen kevés és egyre kevesebb alapanyagot kaptak, ha kaptak. Ha két vásárlás között nem akadt el valamelyik hivatalnok fiókjában a vásárlási könyv, amely nélkül nem kaphattak festéket, vegyszert. De az Anyag és Árhivatal által kiadott textilvásárlási igazolvány ellenében vásárolhattak csak textilárut is. A lakosság számára is csak utalványra, meghatározott értékben adhattak el textilárut. Közben Asbóth Lajost agyvérzés érte, és már csak fia teljesítette a gyér megrendeléseket, ill. „a kereskedelmi és szövetkezetügyi miniszter 272.882/1947. I. 2. sz. engedélye" alapján folytatta Asbóth Lajosné a szövött- és rövidáru kiskereskedést 1952 május 26-ig, amikor az 5.146/1952. sz. alatt lemondott". Ez nem volt más, mint a műhely és az üzlet államosítása. A műhely berendezésének, felszerelésének egy részét a tulajdonos által is ismeretlen helyre szállították, egy részét a helyszínen megsemmisítették, vagy széthordták. Asbóth Lajos halála után (1954. december 13.), az 1951-ben létrehozott Nádasdy Ferenc Múzeum részére már csak a dúcokat, mintafákat sikerült a múzeum vezetésével akkor megbízott Medvegy Antalnak megvásárolnia, és a múzeumba szállítania. Asbóth Béla 1952-től a sárvári Baromfifeldolgozó Vállalatnál vállalt munkát, és innen is ment nyugdíjba. 1955-ben a Sárvári Földművesszövetkezettel közösen felmerült a műhely újbóli felállításának gondolata, de ez már csak terv maradt, nem valósult meg. (2. sz. melléklet) A sárvári kékfestőműhely létezéséről így csak a dolgozatomban bemutatott néhány írásos dokumentum és a visszaemlékezéseken túl a Nádasdy Ferenc MúSárvári járás, Iparlajstrom 1928-1952. Vas Megyei Levéltár, Szombathely 118