Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Dexler Győző: A szombathelyi Smidt Múzeum fogatolt kocsijai (Püspöki díszkocsi és női gálakocsi)

Drexler Győző: A szombathelyi Smidt Múzeum fogatolt kocsijai L. 3. A tengelyt és a tengely anyákat figyelembe véve rá kell jönnünk arra, hogy a jobbmenetes és mesterjegyés tengelyanya száma azonos a tengely számával, ahol az R. betű a jobbmenetet jelenti. Tehát ez az eredeti. így a kocsi kovácsmunkáit az eredeti részleteken J. O. Jech készítette Prágában. Ez a körülmény teljesen elfogadható, mivel a kocsi készítését a századfordulóra tehetjük, kiindulva abból, hogy Johan Haselmann, aki fővállalkozó volt, mesterjegyében feltüntette a telefonszámát, tehát akkor már (a századfordulón) telefonösszeköttetés létezett a Monarchia területén. Az is elfogadható, hogy egy ausztriai mester prágai kovácsmesterrel állt kapcsolatban, hiszen az is a monarchia területén van. E jegyek megtalálása azért is fontos, mivel a szétszedéskor megállapítást nyert, hogy a kocsinak a kocsiszekrénye, korbá-ja. az eredeti, a hátsó rugókkal és az ehhez tartozó kovácsmunkákkal együtt, tehát ez tekinthető az építés első periódusának. Ezt bizonyítja a kovácsmunka rendkívül szép kivitele, a kovácsolt csavarok és a hátsó rugózás megoldása, azonkívül a nagyon szép művű görögös frízmintával ellátott kecskebőr kárpitozás, mely az ülés hátsó és oldalburkolása, szépen kárózott és gombozott kivitelben. Sajnos az eredeti üléspárna mára nem maradt meg, úgyszintén a felnyitható bőrtető belső bélése. A bőrtető feszítő rudazata és annak tartóvasai, a külső bőrözés ugyan eléggé horzsolt állapotban, de eredeti. A kocsi eredeti festése fekete lakkozás volt, nagyon szép, vékony piros csíkozással és rozetta díszítéssel. Az eredeti hátsó kerekek külllőfaragása is nagyon szép rozettás, és ez mind az előkelő hölgyhasználatot bizonyítja az eredeti állapotban. Az első javítási periódus a két háború közötti időszakra tehető, ezt igazolják a javításnál felhasznált csavarok, mivel azok esztergáltak és menetmetszésük már gépi úton történt. E javításhoz tartozik a teljes mellső forgóváz kicserélése. Ez a forgóváz semmivel sem követi a hintóknál alkalmazott hagyományos típust, hanem már kétlovas és egylovas és középrudas forgóvázat építettek be. Ez ugyan csatlakozik az eredeti ötödik kerék álló részéhez, de már a forgóváz villásrúd bekötésű és felhérc nélküli. Ennek érdekessége, hogy kétlovas fogatolás esetén a hámokat az ú. n. bókony-hoz kötötték, melynek csapja ma is megvan. Azonkívül egylovas fogatolás esetén a ló a rúd bal oldalára, féloldalas befogásra került. Ezt bizonyítják a hámfa elrendezések. E befogást akkor szokták alkalmazni, ha nem kiépített úton közlekednek a kocsival, és így az egy ló keréknyomom tudjon haladni. A kétlovas bókonyos bekötést akkor alkalmazzák, ha két ló nehéz terepen vontatja a kocsit. Ebből a kivitelből arra lehet következtetni, hogy másodlagos felhasználásra került, és a sétakocsiból szolgálati, vagy szolgáltató célú járművé változott. Használója lehetett vagy egy uradalmi intéző, vagy orvos, esetleg vidéki állatorvos, aki meglehetősen vegyes utakon és terepen használhatta a kocsit. Eredeti festése megkopott és csak szétszedéskor a fedett helyeken került elő. Az újonnan beépített forgóváz és mellsőrész első tengellyel és kerekekkel már egy ügyes vidéki, vágy uradalmi kovács és bognár munkája volt. Ezt bizonyítja az ízléses csatlakozás, továbbá az e korszakból megmaradt jobb első kerék. Később, az 1940-es évek táján ismét átalakították, javították a kocsit. E dátumot bizonyítják a javításkor alkalmazott láng és ívhégesztések, továbbá azok a csavarok, melyek már hengerelt kivitelűek és a javításkor a kocsira kerültek. Ezt a 112