Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Dexler Győző: A szombathelyi Smidt Múzeum fogatolt kocsijai (Püspöki díszkocsi és női gálakocsi)

Drexler Győző: A szombathelyi Smidt Múzeum fogatolt kocsijai ! tartását, illetve az ú. n. ötödik kerék állórészének szerkezetét. A csúszótalp egy pillangó-vasszerkezethez csatlakozik, melynek mellső része a felhércet tartja, azok a bőrrel bekötött hámfákat. E váz alsó részéhez csatlakoznak az ellipszisrugók, és ehhez a mellső tengely. Tulajdonképpen ez a forgóváz szerkezete. A mellső és hátsó kerekek egymáshoz képest arányosak. Csapágyaik ú. n. olajos csapágyak. A szerkezet további érdekessége, hogy minden összekötő csavar, még azok menetei is, úgy a csavaron, mint az anyában, és a facsavarok is kézi kovácsolásúak. Az a körülmény arra utal és a fent leírt vázszerkezet, hogy e részek feltétlenül a 19. század második felében kellett, hogy készüljenek. E technológiai megoldások később már nem voltak használatban. A kocsiszekrény szétszerelésekor a fa ülésdeszkáján ácsceruzával feliratot találtunk: Soldat Adalbert, mellette dátumot: 1904. Ezt a feliratot, de dátum nélkül, a kocsiszekrényen belül is megtaláltuk. A fából készült kocsiszekrény kivitele, azonkívül az abban lévő vasalások megfelelnek e kor technológiai feltételeinek. Soldat testvéreknek - Béla és János - nagy kocsiraktáruk volt a századforduló idején, illetve az első világháború előtti időben Budapesten a VIII. kerületi Szigetvári u. 25-ben. Régi kocsik felvásárlásával, felújításával és értékesítésével foglalkoztak, a rendelő kívánságainak megfelelően, de új kocsikat nem gyártottak. Később csak kereskedéssel foglalkoztak, és az 1920-as évek közepéig működtek. A kocsi kárpitozásának lebontásakor kasírozó anyagként korabeli újságokat találtunk, melyeknek keltezései az 1910-es évekből eredtek. A kocsi készítőinek nevét régi szokás szerint a kerékanyák zárófedelei hordozzák. E helyen feliratot találtunk, egyenletesen mind a négy záróanyán, mely Kälber István Budapest. Kiinduló dátum lehet még az 1912. január 6-a., mely Mikes gróf megyéspüspöki székfoglalásának ideje. Tehát a megvásárlást csak ezután a dátum után feltételezhetjük, bezárólag 1912. szeptember 10-ét, a mely a Bécsi Eucharisztikus Világkongresszus idejének dátuma, és azt a dátumot Náspay László is megerősítette, hogy ezen a kongresszuson a kocsi már szerepelt. Az előbbi részletes technológiai felsorolást azért találjuk fontosnak, mivel a kocsi alvázát, kerékszerkezeteit lényegesen korábbinak tartjuk; és feltételezzük, hogy a Soldat testvérek megvásároltak valahonnan egy nagyon szép kivitelű kocsíalvázat, melyre később Mikes püspök kívánságainak megfelelően az ő címerével ellátott kocsit szereltek két részletben. Először csak raktárra 1904-ben, a belső felirat szerint, majd később Mikes kívánságainak megfelelően véglegesen kialakították az 1912-es év nyarán. Ezt bizonyítani igyekeznek a bekasírozott újságlapok is. Egyébként ez a megoldás teljesen elképzelhető, ha arra gondolunk, hogy a fiatal püspök részére, aki gyorsan reprezentálni akart ez volt a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás egy díszkocsi megvásárlására. A kerékanya feliratából joggal következtethetünk arra, a fenti építési periódusokat is figyelembe véve, hogy a kocsi alváza Kölber-készítményű. Márpedig, ha ez igaz, akkor ez a legrégebbi készítmény, mely ezideig közgyűjteményekben ismert. A Közlekedési Múzeum Kölber-kocsijai , az egyháziak és a perlementi kocsi a millenniumi ünnepségekre készült, a többiek pedig e század elejiek. Ez az alváz pedig, mint előbb fejtegettük, a múlt század második feléből származhat. A 110