Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

világosság fényeskedjék néki!" „Mikor a jószág ennivalóját keverték akkor is mondták magukban az imádságokat."

197 A vetnivaló búzát a reggeli harangszó idején hintették meg szenteltvízzel. „Öregapám mikor indulni készült a befogott tehenek elé állt, elévette nyírfanyelű ostorát, és keresztet rajzolt a földre. ... Azt jelentette, hogy Jézus nevében indul el. Ölik - némelyik - ember most is megcsinálja, hogy megveti a keresztet, mielőtt az autó kormányához ér".

198 Volt, aki úgy is keresztet vetett, ha gyalogosan ment. Mikor a templom - a Mária kép - a fehér kereszt, vagy egy útszéli kereszt előtt vitt az út, a férfiak megemelték a kalapjukat. Vetés előtt mondták: „Jézus nevében! Vetéskor keresztalakban vetették el a magot először. Ha valaki a munkát végző emberek földje végén elhaladt, odakiáltotta: „Jó munkát adjon Isten! - ők visszakiáltottak: Megáldja Isten!" Mikor vihart láttak készülőben, eléállt a legidősebb asszony, úgy imádkozta: „Oszlasson el az Atya, Oszlasson el a Fiú, Oszlasson el a Szentlélek". Közben a mutatóujjával keresztet rajzolt a levegőbe. Mikor a darab földön befejezték a munkát azt szokták mondani: „Most már áldja meg az Isten!" „Mikor a lent kinyűtük, csomókba szedtük, ... öregapám háromsávra befonta. Azután rátette az utolsó csomót és azt mondta: „Ez a Mária haja!" ősszel mikor a búza hajtani kezdett, egyesek Mária alakját látták benne, mások az Úr Jézusét. A búzaszemen Jézus arcát látják. Étel előtt és étel után is mondtak imádságot. A kenyeret nem szegték meg anélkül, hogy keresztet vetettek volna rá. Sokan bemártották kezüket a szenteltvíztartóba mielőtt lefeküdtek és keresztet vetettek a párnájukra. „Ha valaki Bécsbe, vagy Amerikába indult, szenteltvízzel meghintette magát." //. Protestáns tudat, protestáns szokások A protestáns vallások követőinek tudatvilága, egyházias népszokásai alapvetően különböznek a katolikusokétól. Ezért kerül külön fejezetbe az evangélikus Őrisziget és a XIX. század közepéig jobbára reformátusok által lakott Felsőőr vallásos tudata és szokásrendje. E két helység egyházának megalakítása és története sok tekintetben különböző - amint a bevezetőben már szóba került. Azonkívül a helyszíni kutatás lehetőségei, körülményei is nagymértékben eltérőek voltak. Szigeten kevés időskorú, evangélikus ember él, akiktől a hagyományos vallásos élet módozatairól tájékozódhattam. Felsőőrben dr. Gyenge Imre református püspök úr tíz évvel ezelőtt meghívott a múltbeli vallásos és erkölcsi élet számbavételére, feltárására. Hathatós közreműködésével a helyszínen is segítségül volt, amit ezúton is megköszönök. A szigeti evangélikus egyház A szigeti evangélikus gyülekezet megalakulásáról szóló feljegyzést 1608-ban keltezték, amikor Teleki Benedek lelkész aláírta a Concordiát.

199 Utána meg is maradtak ebben a vallásban, sem a rekatolizációs kísérletek, sem a kálvinista ráhatás nem rendítette meg őket. „A falu történetében a legfontosabb momentum a 17. század első felében épült 1985-ben feltárt ún. - Szent László templom. ... Jóllehet az ellenreformáció óta ezt a nevet alkalmazzák rá, de azt megelőzően, mintegy fél évszázadon át evangélikus templom volt. ...Az egykori díszítésekből ítélve annak is épült, 1648-ban ... a díszítés jellegének is megfelel ez az időszak".

200 A templom külső és belső díszítése seccó technikával készült 95