Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Imre Gráfik: Őrisziget – Siget in der Wart (ein Baudenkmal-komplex „in situ” und eine historisch-ethnographische Sammlung)

GRÁFIK IMRE ŐRISZIGET - SIGET IN DER WART (EGY „IN SITU" MŰEMLÉKI EGYÜTTES ÉS TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY) Az utóbbi évtizedekben örvendetesen megélénkült az érdeklődés az ausztriai (burgenlandi) magyarság iránt. A legkülönbözőbb indíttatású vizsgálódások, kutatások ugyan nem eléggé összehangoltak, de nem vitatható, hogy több vonatkozásban jelentős részeredmények születtek. Időközben az intézményesült magyarságkutatás körében körvonalazódtak a további regionális lehetőségek (és korlátok), s felvetődött egy in situ műemléki együttes és kapcsolódó/kapcsolható történeti-néprajzi gyűjtemény kialakításának ill. bemutatásának esélye. A burgenlandi őrvidéki magyar települések közül Őriszigeten megvannak az adottságok, hogy egy történetileg kialakult faluközpont műemlékvédelmi és muzeológiai szempontokat is figyelembe vevő revitalizációjával a magyarság legnyugatibb komplex kultúrtörténeti emlékhelyét lehessen létrehozni. A tervezett műemléki és muzeológiai faluközpont legrégibb - valószínűsíthetően a XVII. század első felében épült -, s egyben legartisztikusabb objektuma a Szent László-templom, az ún. kistemplom. Az 1970-es évek végén, az Osztrák Műemléki Hivatal megbízásából kezdődött helyreállítási ill. az azt megelőző kutatómunka során, ma már állíthatjuk, hogy ausztriai viszonylatban szinte páratlan, de a történelmi Magyarország területét figyelembe véve is, bizonyos vonásaiban különleges és egyedi megoldású, kimagasló értékű műemlékkel lett gazdagabb a régió. Az új evangélikus templom alapkőletétele 1792-ben volt, az építés 1794-ben fejeződött be. Eredménye egy későbarokk, egyhajós templom, egyenes apsziszáródással. A megépített templom azonban pár évtized múlva kicsinek bizonyult. 1820-ban megnagyobbították és háromszintes, gúlasisakokkal fedett, órapárkányos, gazdag stukkódíszítésű tornyot építettek hozzá. Az önálló gyülekezeti élet kialakításával van összefüggésben az ugyancsak XVIII. századra visszanyúló, pontosabban a század végén épült régi evangélikus lelkészlak. A látvány szempontjából is figyelmet érdemlő, de kissé rejtett épület az új evangélikus templom mögött helyezkedik el, s így csak a kutató tekintet fedezi fel az udvari homlokzatát tagoló, harmonikus íves tornácot, mely az időközbeni átépítések ellenére is településképileg értékes objektum. Már a XVIII. században épület állhatott a későbbi községháza helyén, mely föltehetően többszöri XIX. századi átépített (alakított, bővített, de az előző századra utaló jegyeket is őrző) formájában ma is áll. Az épület múépítészeti kvalitásai ugyan nem kiemelkedők, de az objektum organikusan illeszkedik abba a történetileg kialakult funkcionális egységbe, amely jellemzője volt a hasonló, de még a Szigetet meghaladó nagyságrendű, korabeli magyar településeknek is. Az épület valójában jelenlegi állapotában, lényeges alaprajzi változtatások nélkül, bizonyos korlátozott rekonstrukciós építészeti beavatkozással, múzeumi-muzeológiai igényeket szolgáló külső-belső felújítással, s korszerű installálással megfelelő objektum 49