Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

István Szilágyi: Kalvarien in dem pannonischen Raum

FRAKNÓ (Fraknóváralj a) (Forschtenstein, 1973 előtt Forchtenau) Sopron m., Győri em. Helye: A település központjából, a szervita templom előtt kezdődik és a vár feljáró útját elhagyva a Hausbergen ér véget. Története: Fraknó várát és az aljában lévő települést 1622-ben kapta meg az Esterházy család. 1695-től éltek itt szerviták, de lehet, hogy már korábban is végeztek lelki szolgálatot a plébániai -, s egyben búcsújáró templomban. A templomot 1655-ben bővítették és 1700 körül átépítették. Ennek akkor még kerített előteréből az 1660-ban készült Szentsír-kápolnát követően indultak el az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges rózsafüzér-titkokat ábrázoló stációk a hegyen lévő templomhoz, ami mellett három keresztes kálvária jelenet is állt. Területük földsáncszerűen körbefogott, valószínű kora középkori erődítés maradványa. A vár felé elkanyarodó íves út folytatásának öblében hat, különbözően elnevezett (Eremy Onuphrii, Arseni, Hieronimi, S. Antoni eremitae, S. Pauli P. eremitae, S. Joanis Baptista) remeteség is készült a hegyoldalon. Az együttes keletkezési idejét nem ismerjük. Valószínű, hogy már a szerviták megjelenése előtt alapították, s Esterházy Pál már az ő idejükben kibővítette a passió-kultusz más építményeivel, így az 1719-ben elkészült Szentlépcsővel is. E korai állapot forrása Franciscus Carolus Brabant mérnöknek az Országos Levéltárban őrzött, részletes legendával ellátott látképe. Dehio szerint a XVIII. század első negyedében hét stációs kálvária létesült ugyanitt. Ikonográfiája a szerviták kultuszának megfelelően Mária hét fájdalmát követhette. Ennek ellentmondani látszik, hogy Gstettner Zsigmond 1754. március 28-án a fraknói kálvária 12 stációja képeinek helyreállítására kapott megbízást a hercegi bizottságtól. A ma meglévő kálvária domborművei alapján a XIX. század második felére datálható. 5. Fraknó, stáció 5. Eine Station des Kreuzweges in Forchtenau 191