Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Zsigmond Csoma: Wirtshcaftliche und kulturelle Beziehungen der Madjaren von Obere Wart mit dem Transdanubien (von 16. Jh.–bis Anfang des 20. Jh.-s.)

balaton-felvidéki evangélikus gyerekek is látogattak. A kulturális, de a gazdasági kapcsolatok terjedésében is a cseregyermekeknek nagy szerepe volt, akik nemcsak a másik nép nyelvét, szokásait tanulhatták meg, hanem barátokat szerezve egy életen át kapcsolatot tartottak fenn. Az őrvidéki magyar és a dunántúli cseregyerekek egymással közvetlen cserében nem találkozhattak, csak egy harmadik, közvetítői helyen. A Káli-medencei cseregyerekek Nyugat-Magyarország-i német, hienc családoknál töltöttek egy iskolás évet, így pl. Borostyánkőn (Bernstein), Máriafalván (Mariasdorf). Az őrvidéki magyar gyerekek, akik őrző, pásztor, szolgagyermekek és nem cseregyerekek voltak a húsvéthétfői városszalonaki gyermekvásárban a tanításmentes nyári vakációra szerződtek el ezekbe az északibb német nyelvű községekbe, ahol véletlenszerűen találkoztak csak a balaton-felvidéki magyar gyerekekkel. Bár Kővágóörs a nyugat-dunántúli evangélikusok házasságkötő, anyakönyvező központjának számított, Őriszigetről a 18. század második feléről nem jegyeztek be házasfelet. Mégis rokoni kapcsolatot tart az őriszigeti Pulai család a kővágóörsi Rúzsa családdal, akik a családi emlékezet szerint innen telepedtek át Kővágóörsre. A borgabona- gyümölcsfuvarozással foglalkozók a bakonyi betyárokról hallottak, sőt az őriszigeti Ték Mihály dédöregapjának testvérét a Bakonyban temették el. A családi fáma szerint, a kocsis Ték kezéből a bérlő és fuvaroztató kocsmáros hirtelen elhatározással kikapta az ostort és a gyeplőt, mintha ő lenne az egyszerű, szegény kocsis. A szerencsétlen Téket lelőtték, mert azt hitték ő a gazdag kereskedő. Savanyú Jóskát több parasztfuvaros is ismerte személyesen, sőt az útonállóknak a fuvarosok tanácsosabbnak látták kis hordónyi bort felajánlani a szállítmányok sértetlensége érdekében. Felsőőr szülötte volt Kincs István, aki remek kis elbeszélésekben a 19. század végén megörökítette a vállalkozó, szorgalmas, tőkeforgató őrvidéki magyarok életének mindennapjait. Példa szerinti véleményem szerint az életrajza is, mert apja kovács volt, majd borkereskedéssel kezdett el foglalkozni. Röviden, kutatásaimra támaszkodva a fentebbiekben látom az őrvidéki magyarság kapcsolatát a dunántúliakéval és a Dunántúllal. A fentebbiek árnyalt kimunkálására és megfogalmazására egy nagyobb lélegzetű, monografikus tanulmányban vállalkozom majd. 17