Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)
Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland
Zsuzsanna a város végén fekvő 6 kat.h. földjét az ekk lelkészei és tanítói fizetésének javítására hagyta. Gentefeld Hubert kapitány 1764-ben 350 forintot hagyományozott egyházunkra. A XVIII. század végén megkapott templomépítési engedélyben kikötötték, hogy tornyot nem szabad emelni. A XVIII-XIX. század fordulóján elhatározták a toronyépítést. 1805. február 10-én Szigetben lakó, de eredetére nézve felsőőri Balki Susanna adott, jószántából, legelső zsengéül a reménylett toronynak építésére harminc garasokat. Arany József lelkész gyermektelenül halván el, házát - ahol az egyház vendéglője kialakult - az egyházra hagyta. 1845-ben Dienes Gábor és Laky Antal 100-100 forintot ajánlottak a szegényebb sorsú tanulók tandíj alapjául. „Az 1848-as év és annak következménye ... ezen alapítványoknak még az emlékét is eltörölték. Míg 1863-ban tek. Laky Antal úr kegyeskedett újra folyóvá tenni alapítványát 100 forinttal. Dienes Gábor úr örököse lefizette az alapítványt kamatostul, 225 forintot. Fülöp Márton 1863-ban adományozott 200 forintot. Özv. Benkő Mihályné, született Benedek Zsuzsanna hasonlóan 200 forintot. Özv. Fülöp Mártonné, született Zánkó Zsuzsanna 1869-ben 201 forintból 189-et tőkésített." 221 Fülöp Zsuzsanna felsőőri katolikus szakácsnő 1848-ban olyan végrendeletet tett, hogy fennmaradó vagyonából az evangélikusokat és a reformátusokat is elégítsék ki. 221/a Templomépítéskor messze földről is jöttek segélyek és alkalomadtán a felsőőriek is adakoztak. (Pl. 1801-ben 3 korona 51 garast szavaztak meg a Kolozsváron épülő református templom építésére). 221/b Tisztségviselők, elöljárók A református egyházat a lelkész és a presbitérium együtt vezette. A lelkészt az egyházi hatóság kijelölte, a gyülekezet pedig - a bemutatkozó prédikáció után megválasztotta, utána marasztották, ha működését, életvitelét jónak, követendőnek tartották. „Mert a parochia fala üvegből van". Vagyis a lelkésznek és családjának úgy kellett, úgy kell élnie, hogy a gyülekezet tagjai követendőnek ítéljék. A XIX. század elején történt, hogy a halk szavú, gyenge hangú papot és a magát rosszul viselő tanítót nem akarták marasztani. 222 A felsőbbfokú szervezet azonban elutasította kérésüket. A választott testület a presbitérium élén a kurátorral. A Dunántúlon, a Pápai Zsinaton 1635-ben tették kötelezővé a presbitérium létrehozását. „... Eleitől szokásban volt -, olvashatjuk az első keltezetlen presbiteri jegyzőkönyvben - hogy a református Ekklésiában az idősebb, tehetősebb, értelmesebb, kegyesebb és közhaszonszeretőbb tagjai közül az Ekklésiának kiválogatni néhányat és felesketni avégre, hogy a Prédikátorral együtt a Gyülekezetbeli szép rendre, tsendességre és békességre, a botránkoztató életüekre vigyázzanak, és azokat az ő vétségeikhez képest gyengébb vagy keményebb eszközök által megzabolázzák és ha lehet megjobbítsák. Az ekklésia mindennemű fekvő és nem fekvő javaira figyelmezzenek, az azokban történő károkat és hiányosságokat helyrehozzák, annak minden jövedelminek igazságos úton s módon való szaporításában, a költségeinek megkímélésében munkálódjanak, azokról az arra kiválasztott és esketett Curátortól és Egyházfitól szoros számot vegyenek. ... Az öregek, vagy elöljárók száma ezen szent ekklésiában 12, ezenkívül van még egy Curator és egy öreg esküdt". Nemes Nép Zakál György korabeli kivonata 1818-ban a presbiteri jegyzőkönyvből: „A felsőőrségi Eclézsiának Elöljárói egy Curator, egy Preceptor több esküdtek és Dékányok, akiknek eredetileg különböző kötelességei vannak, és akiknek hozzájárulásával a Lelki Pásztornak nagy hatalma van, úgy hogy némely nyilvánosságos bűnöket, úgymint káromkodásokat, részegségeket, erőszakokat, veszekedést, fajtalan beszédeket,
