Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Zsigmond Csoma: Wirtshcaftliche und kulturelle Beziehungen der Madjaren von Obere Wart mit dem Transdanubien (von 16. Jh.–bis Anfang des 20. Jh.-s.)

SAVARIA 1992 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 21/1 CSOMA ZSIGMOND AZ ŐRVIDÉKI MAGYARSÁG GAZDASÁGI ÉS KULTURÁLIS KAPCSOLATAI A DUNÁNTÚLLAL (16.-20. SZ. ELEJE) A tanulmány a SOROS és az 1000 Éves Magyar Iskola Alapítványok támogatásával készült. Rövid tanulmányomban azokról a kutatási eredményekről számolok be, amelyeket több alkalommal végzett néprajzi-agrártörténeti terepmunkáim során elértem. Bár tanulmányom címe, akár egy könyv vastagságnyi kéziraté is lehetne, azonban itt csak röviden, rendkívül tömören fogalmazom meg a főbb tendenciákat, támaszkodva az eddig megjelent és megjelenés alatt álló cikkeimre. Mint Magyarországon máshol is az eltérő természeti adottságú nagytájak találkozási pontjain, határterületén, úgy itt Nyugat-Magyarországon is kialakult az élénk termény és termékcsere feltétele. Az őrvidéki, előalpesi terület átmenetet és kapcsolatot jelentett a szelídebb-enyhébb éghajlatú lankásabb szőlő-bor-gabonatermelő, állattenyésztő dunántúli régiók és a magas hegyvidéki só-épületfa-ásványi anyagokban bővelkedő fémfafeldolgozó, gyümölcsfában gazdag, de ugyanakkor az alapélelmiszerekben szegény és arra éhes Kelet-Stájerország között. így miközben az őrvidéki (felsőőrségi) magyarok és a Dunántúl kapcsolatát vizsgálom és helyezem reflektorfénybe, a másik oldalú kapcsolat lehetőségéről sem szabad megfeledkeznünk; vagyis a kelet-stájer és a dél-alsó-ausztriai kapcsolataikról sem. így óhatatlanul az őrvidéki magyarok közvetítő szerepe is szóba kerül Dunántúl és Stájerország között, vagyis a tágabb horizontot nézve a Kárpát-medence és az Alpok vidéke között. Míg a felsőőrségi magyarság a Nyugat-Magyarországra fokozatosan letelepedő osztrák-német, és a török elől menekülő, lassan beszivárgó horvátok gyűrűjében a 16. sz.-tól nyelvszigetként élt, addig a reformáció majd az ellenreformáció mozgalmai vallásukban eltávolította egymástól a maradék magyar községeket. így alakult ki az a helyzet, hogy a vallási nézeteltérések a 20. sz. elején nem egy családnál acsarkodássá fajult cl, és ez, még elzártabbá tette a kisnemesi származású, de paraszti életszínvonalon élő magyar közösségeket. így válik érthetővé pl. az, hogy nem a szomszédos magyar községgel tartottak fent jószomszédi kapcsolatot, hanem a hasonló vallású más nemzetiségű közeli községgel, őrisziget (Siget in der Wart) lakói pl. a szomszédos horvát nemzetiségű spitzzikkeniekkel tartottak fent bensőséges jó viszonyt. Ez a vallási-gazdasági alapokon álló jószomszédság azonban nem terjedt ki a családi kapcsolatrendszer legmagasabb fokát jelentő házassági kapcsolatokra. 9