Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 20/2. (1990) (Szombathely, 1991)

Víg Károly: Gyakoribb Phyllotreta-fajok kapcsolata a tápnövényekhez (Coleoptera, Chrysomelidae, alticinae)

megannyi alfaj, változat képviseli a Kárpát-medence flórájában. A fajok legtöbbje lágyszárú, közöttük a mezőgazdaság, az emberi táplálkozás, az állati takarmányozás szempontjából jelentős fajok találhatók. A morfológiailag egyik legegyöntetűbb, legzártabb taxon karakterisztikus jellemzője glükozinolát (mustárolaj glükozinolát, tioglükozid) tartalma és a mirozinázok néven összefoglalt enzimcsoport. Az eddig megvizsgált keresztesvirágú növények mindegyike tartalmaz glükozinolátot (KJAER, 1960,1976). A glükozinolátok hidrolízisét a mirozináz enzimek (B-tioglükozidázok) katalizálják (részletesen lásd BJÖRKMAN, 1976; KJAER, 1976 munkáit). Az enzim egy speciális sejtben, az ún. „mirozin sejtben" tárolódik, s ha mechanikai sérülés, vagy akár fitofág rovar harapása nyomán a sejt felszakad, a sejttartalom kiáramlik a szövetekbe. Katalizálva a glükozinolátok hidrolízisét felszabadulnak a jellegzetes szagú és hatású izotiocianátok (BONES - IVERSEN, 1985). A növény pillanatnyi kondíciójától függően eltérő hidrolízis termékek keletkezhetnek (COLE, 1976). Mind a glükozinolátok, mind a hidrolízis termékek baktericid, fungicid, allelopatikus, repellens (FEENY, 1977) és inszekticid hatásúak (LICHTENSTEIN et al., 1964). Mindezek ellenére a „védettnek" tűnő növényeken diverz fauna és nagyszámú parazita szervezet él (lásd pl. ROOT, 1973; FIGUERIEDO - ARAUJO, 1987). A keresztesvirágú növényeken táplálkozó fitofág rovarok nemcsak adaptálódtak a glükozinolátokhoz - a detoxifikáció folyamata részleteiben még ismeretlen -, hanem ezeket a vegyületeket mint attraktánsokat „használják fel" a tápnövény megtalálásában és a peterakás helyének kiválasztásában (VERSCHAFFELT, 1911; GÖRNITZ, 1953; FEENY et al., 1970; BURGESS - WIENS, 1980; VICENT - STEWART, 1984), sőt glükozinolátot nem tartalmazó növényen (pl. bab, borsó) glükozinolát kezeléssel az adaptálódott herbivor táplálkozását ki lehet váltani (HICKS, 1974). Az egyes növényfajok glükozinolát tartalma mind mennyiségi, mind minőségi szempontból igen eltérő lehet (KJAER, 1976). Az adaptálódott herbivorok képesek megkülönböztetni az egyes glükozinolátokat, amelyet elektrofiziológiai vizsgálatok bizonyítanak (NIELSEN, 1978 a, 1978 b). A keresztesvirágú növények „első védelmi rendszerét" ("the first line of chemical defence (FEENY, 1977); "the first generation" (NIELSEN, 1978 a) a glükozinolát típusú vegyületek alkotják, de ezeken kívül egyéb másodlagos kémiai anyagok (pl. kukurbitacin, kardenolidok, atipikus enzimatikus hidrolízis termékek) is szerepet játszhatnak, amelyek a „második védelmi rendszert" ("the second line of defence (FEENY, 1977); "second generation" (NIELSEN, 1978 a) alkotják. A kukurbitacin es a kardenolidok jelentős táplálkozásgátló hatással rendelkeznek az adaptálódott herbivorok felé is (NIELSEN et al., 1977), és az atipikus enzimatikus hidrolízis termékek lebontása (pl. allil-tiocianát a Thlaspi arvense L. és benzil-tiocianát a Lepidium ruderale L. és Lepidium sativum L. fajokban (GMELIN-VIRTANEN, 1959) a normálistól eltérő detoxifikációs mechanizmusokat igényelnek a fogyasztó szervezetekben. A növények tápnövényként való elfogadása sokkal inkább függ a táplálkozást gátló anyagok jelenlététől, vagy hiányától (JERMY, 1966; FEENY, 1976). A „második védelmi rendszer" az adaptálódott, vagy specializálódott herbivorok ellen is védelmet nyújt, amelyek a glükozinolátokat detoxifikálják (NIELSEN et al., 1977). A Phyllotreta-îa]ok egyedei jellegzetes preferenciát mutatnak a növényfajokkal szemben. Faunisztikai gyűjtések alapján - azaz milyen gyakorisággal találták a fajok 282