Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)
Buchsenschutz O.–Cserményi V.–Guillaumet J.-P.–Szabó M.: Francia–magyar ásatás Velem-Szentviden (Előzetes jelentés az 1988/89. évi kutatásokról)
SAVARIA 19/2 1990 BUCHSENSCHUTZ OLIVIER-CSERMENYI VAJKGUILLAUMET JEAN-PAUL-SZABÓ MIKLÓS FRANCIA-MAGYAR ÁSATÁS VELEM-SZENTVIDEN ELŐZETES JELENTÉS AZ 1988-1989. ÉVI KUTATÁSOKRÓL Bandi Gábor emlékének A velem-szentvidi kutatások 1988. évi megindításának 1 célja, a francia-magyar vaskori együttműködés programjának megfelelően, a lelőhely késő La Tène-kori történetének vizsgálata. A közel egy évszázad óta összegyűjtött, kiásott és közölt leletek körében az „oppidumcivilizáció" anyaga erősen jelen van 2 , s ennek következtében VelemSzentvid - J. Déchelette jóvoltából - a korszak paradigmatikus lelőhelyei közé került. 3 A 70-es évek elején a S avaria Múzeum által kezdeményezett és irányított szisztematikus feltárások a késő bronzkori települést állították az érdeklődés előterébe, s a közölt - sajnos roppant hézagos és erősen provizórikus - eredmények ezt igyekeztek új megvilágításba helyezni. 4 Meglepő kutatástörténeti tény, hogy a szentvidi település impozáns erődítései, néhány ma is látható átvágási kísérlettől, „beásástól" eltekintve, melyről tudományos beszámoló nem készült, nem képezték a feltárások közvetlen célpontját. 5 Ebből a helyzetből kiindulva, a francia-magyar ásatás első két esztendejében az erődítmények keltezésére és építési technikájuk megismerésére törekedtünk. A legfontosabb, s a terepen ma is a legvilágosabban kirajzolódó védmű Szentvidet a Kőszegi-hegységtől választja el. (1. kép) Az egyetlen megközelíthető oldalán elzárt hegykiszögellés hagyományosnak mondható, logikus szkémájával szemben a vallum ebben az esetben nem korlátozódik erre a földnyelvre, amely a kápolnadombot a masszívummal összeköti, hanem a sánc és az árok a szintvonalakra merőlegesen, elsősorban északi és déli irányban is, a meredek lejtőkön leereszkedik. Hasonló koncepciójú védelmi rendszer, mai tudásunk szerint, aLaTène-kor utolsó szakaszában jelent meg. Példaként olyan nagy oppidumok hozhatók fel, mint Heidetränk-Talenge, Oberarsel közelében, a Tanúsban, vagy Bibracte (Mont Beuvrey, Bourgogne-ban). 6 1 A magyar—francia vaskori ásatási együttműködési szerződés aláírására a Mont Beuvray-i Régészeti bázis részéről, ill. a Művelődési Minisztérium engedélye alapján, az ELTE Bölcsészettudományi Kar, a Központi Múzeumi Igazgatóság és a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága részéről 1988. februárjában került sor. A velem-szentvidi közös ásatás vezetői: O. Buchsenschetz (Párizs, C.N.R.S.), J.-P. Guillaumet (Mont Beuvray, Régészeti bázis) és Szabó M. (ELTE, Bölcsészettudományi Kar). A tragikus hirtelenséggel elhunyt Bandi Gábor a vállalkozás kezdeményezői és vezetői közé tartozott. Tudományos munkatársak: Petres É. és Cserményi V. (Székesfehérvár, István király Múzeum), Marton E. (ELTE, Bölcsészettudományi Kar), A. Colin és S. Fichtl (Párizs, Université de Paris 1). A résztvevők névsora: AÉ 116 (1989) és 117 (1990): Velem-Szentvid in Archäologische Forschungen in 1988 ill. 1989.— Az 1988. évi ásatásra június 13-tól július 8-ig, az 1989. évire pedig június 12től július 7-ig került sor. 2 MISKE 1905; MISKE 1908, passim; FOLTINY 1958, passim. A régebbi kutatások bibliográfiája: HUNYADY 1957, 23—7, különösen 24, az 1. jegyzet. Vö. BANDI 1982. — Az oppidumkorszak szemszögéből fontos volt Károlyi M. ásatása (Szombathely, Savaria Múzeum) 1972-ben: vö.AÉ 100(1973) 261; KÁROLYI 1985, 410 skk. 3 DÉCHELETTE 1927,477,404. kép. — A táblázat „aktualitását" azóta is megőrizte. Vö. pl. WERNER 1979, 17 skk., 10. kép. 4 Rövid beszámolók a Bandi G. (Savaria Múzeum), majd Fekete M. (Savaria Múzeum) által 1973 és 1985 között irányított feltárásokról: G. BANDI: AÉ 101 (1974) 310.—102 (1975) 295.— 103(1976)291—2.-104(1977)264.— 105 (1978) 275.—G. BANDI—M. FEKETE: AÉ 106 (1979) 277.—107 (1980)241.—RF (Ser. 1)34(1981)23.— 35 (1982) 27—8. — AÉ 110 (1983) 292.—M. FEKETE: AÉ 111 (1984) 263.—112(1985)273—4.—113(1986) 270—1. — Részletes beszámolók ill. rész-publikációk: BANDI—FEKETE 1973—1974. — BANDI—FEKETE 1977—1978. — FEKETE 1982, 132— 3, 3. kép. FEKETE 1986, 59—67 és 316—325(6—15. t.). 5 Vö. FOLTINY 1958, 83. — NOVÁKI 1963, 37 és 43. KÁROLYI 1985, 410 skk. FEKETE 1986, 60 sk. — A francia—magyar ásatás által vizsgált erődítmény felső szakaszán látható befejezetlen átvágás Fekete Mária nevéhez fűződik. Az 1985-ben megkezdett munkához: AÉ 113 (1986) 270—1. 6 AUDOUZE— BUCHSENSCHUTZ 1989,109—110. GUILLAUMET 1984. —Heidetränk: MAIER 1985,75 skk.— Bibracte: BERTIN—GUILLAUMET 1987,61 sk. 7
