Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)
Bakay K.: Árpád-kori vár, lakótorony és védmű Kőszegen
a XIII. század végén már állt, mégpedig szabadon, sőt az alsó szintben bejárata sem volt! A keltezésnek biztos támpontjai az előkerült érmék (Ottokár 1261-1276 és Albert 1282-1308 veretei). Az északkeleti torony negyedik szintje, ahová csak falépcső vezet fel a Pfistermeister Ferenc harangöntő által 1788-ban készített haranghoz, újabb kori. 76 A háromszintes Árpád-kori toronybelsőben ugyanis az első emeleti bejárattól kőlépcső visz felfelé. Az északi lakótorony stratégiailag a legfontosabb ponton áll: egyrészt az északi falszakasz közepén, másrészt éppen szemben a régi úttal (ma Fürst u.). A mai vár délkeleti 7,56x7,45 m-es vaskos tornyát, amely még a XVIII. század elején is szabadon állt, ugyancsak Árpád-kori lakótoronynak tartjuk. Megmagyarázhatatlan helyzete nyomban érthetővé válik, ha képzeletben eltüntetjük a belső vár valamennyi épületét és falát, a két lakótorony kivételével. Ez az ugyancsak háromszintes torony a település legsebezhetőbb, déli oldalát, valamint a keleti kaput vigyázta. Ezzel a hadászati célkitűzéssel megmagyarázható a délkeleti torony különös fekvése. A délkeleti lakótorony építésmódja és szerkezete megfelel a XIII. századi Rajna és Mosel vidéki toronyváraknak (ez volt a lakótorony régi magyar neve), mint pl. Rheineck, Altwied, Altenburg, Bergfried vagy Arras. 77 Igen közeli párhuzamként említhető Hainburg 78 is. A déli lakótorony déli és keleti oldalán vaskos kőfal húzódik, amely a lakótornyot védelmezte. A XII-XIII. században nem volt ritka a torony közvetlen közelében húzódó védmú, erre jó példa a gelnhauseni Barbarossa-kastély. 79 Kőszegen az erős habarcsba rakott kőfal közelében 14 A hamburgi lakótorony szerkezeti rajza 76VISNYA 1937,98—100. —SAV ARIA 19/2(1990) 155. 77 BALOGH 1982, 9. 78GUTKAS 1977, 146. — Unsere Heimat 48 (1977) 108 skk. — OPPL 1985, 29. 79 OTTE 1885,691. —vö. FÜGEDI 1977, 90. 15 A gelnhauseni Barnarossa-kastély alaprajza 1170-ből. (OTTE 1885, 691 nyomán) 63