Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)

Rosnak M.: Die Belagerung der Königl. Freystadt Güns im Jahre 1532 (Közli: Bakay Kornél)

Jegyzetek E/l Ebben az 1789. esztendőben kijött egy az 1683. évivel együtt Lipcsében és csak néhány évvel ezelőtt olvastam az elsőnek bejelentését nyilvános lapokban, de sohasem tudtam megszerezni: ennek a legújabbnak az előszavában említés is történik ugyanarról. E/2 Ezt az írást a kőszegi városi levéltárból kaptam először betekintésre, azután, kérésemre, mindazzal, ami ezzel az ostrommal kapcsolatos, a legszívélyesebben és a legkészségesebben leírás céljából is átadták. Ez ugyanis a derék és megértő férfiak magatartása, hogy régiségeiket, amelyek közzététele nemcsak, hogy hátránnyal nem jár számukra, hanem inkább még becsületet és dicsőséget von maga után, örömmel odaadják és közzé tétetik. E/3 Paulus Jovius, Nocera püspöke, igen tudós férfiú, sok más müvei együtt korának történetét (az 1483. esztendőben kezdett élni és 1552-ben szűnt meg élni) XLV könyvben latin nyelven megírta. A XXX. könyvben írja le Kőszeg ostromát bátor védőjének, Jurischitzs Niklasnak magának az elbeszéléséből (és ki beszélhette volna el neki helyesebben és hitelt érdemlőbben) ; mert midőn ez az ostrom megszűnése után Bécsbe ment, ahová éppen Jovius is megérkezett, ennek sok kérdésére és vizsgálódására elbeszélte a dolog egész lefolyását, mint azt Jovius alább maga elismeri. Nekem ugyan megvolt a latin példány mellett a német fordítás is, amelyet Heinrich Pantaleon 1560-ban készített el, de mivel ez az akkori régi nyelvet beszéli, és egyébként sem a legjobb, én újólag lefordítottam az eredeti nyelvből. E/4 „Magyar Története" XI. könyvében leírja ezt az ostromot néhány kiegészítéssel, amelyről alább szólani fogunk. E/5 Zerngeh írásairól tett megjegyzéseiben, Tom. II. pag. 407. és 5. Edit. Schwandtnerianae. E/6 1757-ben még nagy szerencsém volt Bécsben beszélhetni egy öreg aggastyánnal, aki a második bécsi ostromkor, 1683-ban a védőrségben volt és sok részletet tudtam meg a szájából erről. E/7 Lib. II. §. VII. rerum gestarum inter Ferdinandum et Joannem Reges Hungáriáé, edit. Schwandtnerianae Tom. II. pag. 407. E/8 Lékai könyvtárunkban van egy nyomtattott példány, mégpedig olyan, amelyet ő maga használt, és amelyhez csatolódik különböző tudós férfiaknak neki szentelt dicsérő szava, mind pedig a még kéziratban lévő és általa fogalmazott híradások is. Az előbbiből csak azt a részt vettem ki, ahol — mint a történteknek a tanújáról — beszél saját magáról. 1532-re vonatkozólag imígyen ír tehát: Turcarum tyrannus Johannis Zapolitani instinctu per Hungáriám in Austriam ingenti cum exercitu Viennam expugnaturus contendit, sed cum Carolum Caesarem cum delectissimis copiis armatorum adventantem cognovisset. Danubio relicto Guncium Oppidum obsidione fatigavit et inde per Stiriorum montes et faltus, Mura, Dravo et Savó amnibus transmissis magnis itineribus quasi profugit, Equités nostri expediti, inter quos ipse etiam fui, Duce Joanne Cacianer insequuti clade extremum ejus agmen affecerunt, plurimi etiam Turcae Dravo absorp-