Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)

Rosnak M.: Die Belagerung der Königl. Freystadt Güns im Jahre 1532 (Közli: Bakay Kornél)

ami itt az ostromról elmondatik, rögtön ráteszi a pecsétet. Bizonnyal, ha más egyéb nem is volna, ezek a királyi levelek maguk is érdemesek lennének az örök emlékezetre és Kőszeg szabad királyi város soha el nem múló dicsőségének a világ, legalább a magyar világ előtt való ismertetésére. És vajon nem volna nekik kellemes és szórakoztató is olvasni, hogy akkor ki töltötte be a városbíró és városi plébános tisztét, mely férfiakból állott a magisztrátus, közülük kik haltak hősi halált a város védelmében, és közülük kik menekültek meg véres sebekkel. Hogy ez az írás (a továbbiakban rövidség végett csak két betűvel MS-nek — kézirat — fogom címezni) tulajdonképpen mely szerzőé, az nem ismeretes. Hitelt érdemlő azonban Treskovics Farkas, aki 1528-ban a város minden régi okiratát lemásolta, és ezt a munkáját Swankier Pankráznak, a város első tanácsurának (Rathsherr) és későbbi kitűnő védőjének adta és ezeket egy külön könyvbe gyűjtötte össze, amely tartalmazza ennek az ostromnak a leírását is; úgy tűnik, hogy azon másolásokéval azonos a kéz: elég az, hogy cáfolhatatlanul ugyanazon időkből való és az igazság teljes súlyát adja meg neki, hogy egész hosszú sor más, tagadhatatlanul királyi okirathoz van csatolva. Hozom itt az utolsó betűig változatlanul, hogy semmit se vegyek el a régisége értékéből, amelynek a jegyeit nagyon is hordozza. De mivel Paulus Jovius ugyanezen ostromot elég részletességgel, mégpedig a hős Jurischitzs Niklas szájából, leírta,

3 illendőnek tartottam az elsőhöz hozzáfűzni ezt a leírást is, mert ennek a kitűnő férfiúnak a művei nincsenek meg minden kézben, miáltal az egyiket a másik magyarázza, amit az egyik elhagy, a másik kitölti, és így ennek az ostromnak az egész lefolyását világosabb fénnyel világítja meg és ezzel ennek a művecskének is jobb formát adott. Ez a két darab tehát megérdemel minden egészséges és jól megalapozott kritikát és mindenekelőtt teljes és osztatlan tetszést és hitelt, tehát, hogy más későbbi írókat, ha azok ennek a kettőnek ellentmondanak, teljes joggal figyelmen kívül helyezze. Hazai írónk, Isthvánfi sem feledkezett meg erről az ostromról,

4 de a legtöbbet az előbbi dicsért Joviusból merítette, amint azt Karl Andr. Bel is jól jegyezte meg.

5 Azonkívül csak ezen ostrom után hat évvel lépett erre a világra. De mivel azonban az ostromlottak közül néhányan, habár érettebb korba is léptek, de kétségtelenül még 2 Csausz basa (JMM A 62.183.1

/a)