Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Helytörténet - Pungor Zoltán: A csempeszházi és a béri Balogh családok
Palatínus nem tartja lehetetlennek, hogy a Reiszig-féle családfa élén álló béri Balogh Péter (meghalt 1618 előtt) és Balogh Bertalan fiai Imre és Pál (csak őket veszi fel a családfájára) testvérek voltak. Ez utóbbi megállapításával nehezen lehet egyetérteni a fentebb említett és a jegyzetekben (17.) fordításban közölt birtokszerző okirat ismeretében, melyben Péter nem szerepel Balogh Bertalan 8 utóda között. Mivel Péter 1618 előtt meghalt, és hét utódja maradt (János, Péter, Ferenc, Katalin, Ilona, Zsuzsanna, Judit), ha 1587-ben, vagy később született volna és kb. 18-20 éves korában nősült, 1617-ig csak elméletileg, de gyakorlatilag aligha születhetett 7 utóda 10 év alatt. Másrészt a fenti Reiszig Ede ismertetéséből kitűnik, hogy 1598-ban Balogh Péter már nős volt és nejétől Töttössy Klárától született János fiuk már élt. Ez utóbbi adat teljesen kizárja, hogy Balogh Bertalan utódai és béri Balogh Péter testvérek legyenek. (10 évesen nem szoktak gyermeket nemzeni). Igaz Palatínus a későbbiekben leírja, „ha e feltevés nem valószínű, úgy Péter és Bertalan fiai, akik kétségtelenül egyazon családból származtak, unokatestvérek lehettek." 19 Ezzel viszont egyet kell érteni, hiszen semmiféle kizáró adat nem került eddig elő. Ezzel a rokoni kapcsolattal feloldható az a talány, hogy hogyan került a XVII. sz. elején csempeszházi Balogh Bertalan kastélya és a hozzátartozó birtok a béri Balogh család, pontosabban Ferenc (1610-1667) tulajdonába. Ezek után térjünk vissza csempeszházi Balogh Bertalanhoz. Az említetteken kívül több írott forrásanyagot eddig nem sikerült felfedezni róla. Ma is áll viszont a XVI. század második felében, illetve utolsó harmadában épült kastélya illetve annak megmaradt északi része (a szerző szülőfalujában) Csempeszkopácson, Hunyadi u. 22. szám 1980 körül a kastély egy részét lebontották, és a jelenleg is meglevő lépcsőház építésével tették lakhatóvá. Az 1972-73. évi felújítás építészeti stílusának tisztaságát, külső képét tovább szegényítette, eltűnt a földszintet és az emeletet vízszintesen elválasztó kiugró vakolatsáv, a földszint ajtói és az egész épület ablakai helyébe mai „nyílászárók" kerültek, viszont a függőleges falsávok (lizénák) és a gazdag párkányzat megmaradt. A helyreállítás, illetve a felmérés alkalmából kiderültek azok az apró pontatlanságok is, amelyek az eredeti emeleti rész teknőboltozatain a fiókboltozatok falazásánál keletkeztek 21 . Az épület boltozatai pontatlanságaikkal együtt azonosak a sárvári várban 1552-62 között épült „torony melletti házak" boltozati megoldásaival. Sárváron ez időben jelentős építkezések folytak, melyhez Kanizsai Orsolya férje Nádasdy Tamás más birtokairól, Lékáról, Sopronkeresztúrról és Kapuvárról olasz mestereket (- magister Vincentius, Mathias Thyran, Joannes Italicus -) hozatott át. Az építkezés munkálatait Nádasdy familiárisa Sennyei Ferenc irányította. így készült el a torony melletti keleti „ház", melyet Nádasdy feleségének építtetett. 22 (Ma itt van a házasságkötő terem.) Csupán feltételezhetjük, hogy Balogh Bertalan is, mint bődi rokona Bálint a Nádasdyak szolgálatában állott és így juthatott a Sárvárhoz közeli Csempeszházán, Kopácson, Czomaházán (Csempeszkopács ma Sárvártól 16 km-re van, Csempeszhaza, az akkor még meglévő Czomaházán keresztül 13-14 km lehetett) birtokokhoz. így építtethette egy korábban Sárváron is dolgozó mester v. pallér vezetésével a csempeszházi kastélyát. Bár szorosan nem tartozik témánkhoz a Csempeszházának nevet adó Csempész családról beszélni, pár mondatot mégis szentelni kell nekik. A Csempész családnév bizonyíthatóan a XIII. századtól napjainkig él, bár nem túl gyakori. Nem szerepelnek a nemesi családtörténeti munkákban, de a középkorban bizonyosan nemesi rangjuk volt. Talán éppen a XVII. század közepére kerültek olyan szerencsétlen állapotba, hogy meg kellett válni korábbi birtokaiktól. Esetleg tőlük vásá209
