Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Természettudomány - Faragó Sándor. A vetési varjú (Corvus frugilegus L., 1758) Nyugat-Magyarországon

Az egész Nyugat-Magyarországot tekintetbe véve, az 1982. évben 123 fészektelep volt. Ebből 73 = 59,3% 100 fészek alatti volt. 101-200 fészek közötti 27 telep - 22,0% ; 201-300 fészek közötti 12 telep = 9,8%. 301-400 közé esett 7 telep = 5,7%, 401-500 közé pedig 2 telep = 1,6%. Ugyancsak 2 telep volt mindössze (= 1,6%) amelynek fészekszáma meghaladta az 500-at: Tokorcs 550 pár és Zalaszentbalázs 600 pár. 4. A fészkek fafajónkén ti megoszlása A vetési varjú néhány fafajt - elsősorban a törékenyebb gallyúakat -, előnyben részesíti a fészekfoglaláskor. Ezek megléte egy adott területen feltétlenül vonzerő, de hiányuk esetén is képes egyes területeken - elsősorban szociális hajlamának engedve -, kevésbé előnyös fafajokra fészkelni. Itt elsősorban a fenyők és tölgyek érdemelnek említést (6. táblázat). A Győr-Sopron megyében regisztrált 7051 varjúfészek több mint fele különféle nyarakra. (Populus sp.) épült, 55,9%-ban. Jelentős volt nem nyár termőhelyeken, az ott szinte kizárólagosan tenyésző akác (Robinia pseudoacacia) - 24,9%. A harmadik helyre а platán (Platanus hybrida) került, főként mint parkfa, de néhány esetben (pl : Nagycenk) mint útfásítás, fasor, 11,3%-kal. Ezen kívül még 5 faj, ill. fajcsoport szerepel fészkelőfaként. Vas megyében ugyanez a sorrend alakult ki : Populus sp. - 49,4% ; Robiniapseudoacacia- 25,5% ; és platán 9,6%. Ezeken kívül még 9 faj, ill. fajcsoport szerepel fészkelőfaként. Zala megyében - a termőhelyi adottságok alapján is - a kemény lombos fafajok dominálnak. Akácon épült a fészkek 42,4%-a, kocsányos és kocsánytalan tölgyön (Quercus robur és Q. petraea) 30,3 %-a, s csak harmadik helyen szerepelnek a nyarak 21,0%-kal. Ezeken kívül pedig csupán 3 faj, ill. fajcsoport szerepel. Az egész Nyugat-Magyarországot figyelembe véve legjelentősebb fészkelőfák a nyarak, 46,7%-kal, a 15 759 fészekből, 7353 épült nyárfán. Ezt követi az akác, 4508 fészekkel, 28,6%-kal. A harmadik hely összesítésben a platánnak jutott, de a platánra épült 1445 fészek már csak 9,2%-os részesedést jelent. Összesen 13 faj, ill. fajcsoport mutatható ki Nyugat-Magyarországon, mely a varjúfészkeknek tartófául szolgál. 5. A fészkelőtelepek élőhelyenkénti megoszlása Vizsgálatainkkal arra kerestünk választ, hogy a faállományok formációi hatással vannak-e a fészektelep helyének megválasztására. Győr-Sopron és Zala megyében az erdők területén fészkelt a párok 42,4, ill. 59,1 %-a. A kisalföldi fiatal nyárerdők jó fészkelőhelyet biztosítanak a megtelepedéshez, állományszerkezetük is kedvező (laza, tágas), hasonlóak a ligetes szerkezethez. Zalában ezzel ellentétben a magas erdősültség, ill. a folyóparti keményfás ligeterdők tudják a fészkelőhelyek zömét adni. A magas, főleg fenyővel sűrűn erdősült helyeket kerüli a vetési varjú, amit bizonyít az is, hogy az ilyen erdőkkel döntő arányban borított Vas megyében az arány csupán 9,9%. Megfigyelhető viszont, hogy erdőben való megtelepedésnél a ligetesebb helyeket, ill. az állományszegélyeket részesítik előnyben, ill. a kisebb erdőtesteket választják ki. Kétségtelenül az ősi fészkelőhelyekhez legjobban hasonlító facsoportok az optimális fészkelőhelyei, annál is inkább, mivel habitust illetően a már említett erdőállományok, de a parkok és fasorok is ehhez hasonlítanak leginkább. A parkok, ill. fasorok tehát csak funkció szerint különíthetők el a facsoportoktól, egyébiránt feltételeik hasonlóak. Ennek megfelelően összességében hasonló is részesedésük (7. táblázat). 77