Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Gyógyszerésztörténet - Csanád Vilmos: A történeti Magyarország gyógyszertárainak elnevezései és alapítási évei

nánk a keresztény szentekről elnevezett patikákat, hiszen segítségükben sokan hittek. Sok gyógyszertárat neveztek el elvont, vallásos fogalmakról. A betegeket a hit, remény élteti, de szükség van kegyelemre, segítségre, türelemre, békére, szeretetre. A kereszt a megváltás, a korona a boldogság jelképe. A gránátalma az irgalmas betegápoló szerzetesrend jelvénye volt, ezért nevezték el patikáikat „Gránátalmá"-nak. A XV. század második felében a fejlődő gazdasági élettel fellendül a városi kultúra. Ebben az időben már nagy gondot fordítanak patikák létesítésére és szép berendezésükre. Nemcsak a belső bútorzat és felszerelés a fontos. A jelképek (freskók, szobrok, díszek, fafaragások) a belső helyiségekben szem elé tárják a valamikor a patikaládákra rajzolt régi szimbólumokat, de új elnevezéseket, címeket, díszítéseket teremtenek, amelyek a ház falán vagy a bejárat felett pajzson, táblán, oda erősített rúdon láthatók. Ezeket a díszes kellékeket a járókelők érzékelik, hiszen fémből, fából, kőből stb. készültek és tetszetősek. A XV-XVI. századtól a német patikák ornamentikáiban gyakran látható olajfestményeken, freskókon, Krisztus, Kozma és Dámján, Sz. Mária, Mária Magdolna, Asklepios botja, angyalok, a mozsár, növényi díszítések, napsugarak, csillag, kereszt, korona, glóbus, golyó. Néhány nyugati patikaelnevezés: Mohren Apotheke, Bayreuth (régebben Arany Griff) 1610. St. Martin Apotheke, Braunschweig XVII. sz. Auge Gottes Apotheke, Chur, XIX. sz. elején Einhorn Apotheke, Speyer, 1703. Einhorn Apotheke, Darmstadt, XVII. sz. elején Löwen Apotheke, St. Gallen, XVII. sz. Löwen Apotheke, Dresden, 1740. Hirsch Apotheke, Halle, 1820. Apotheke zum Güldenen Mörsel, Nürnberg, XVI. sz. Ap. zum Löwen, Pirna, XVII. sz. Apotheke zum Nordstern, Stockholm, XIX. sz. Apotheke zum Weissen Bär, Stockholm, XVII. sz. Schwanen Apotheke, Worms, XVIII. sz. (Hein-Koning i. m. 29-31. 1.) A hazai heraldikánkban már a Mohács előtti időkben a címerképek realista ábrázolásukkal tűntek ki. Említsünk meg néhány címerképet, ezekből is láthatjuk, hogy a patikaelnevezésekre nálunk is mennyire hatással lehettek a heraldikai ábrázolások. Ezekben az ábrázolásokban a leggyakoribb emberalakokon kívül állatok szerepelnek. A heraldikában legkedveltebb az oroszlán, de kedvelt a sas is. Az állatvilágból gyakran ábrázolják a kecskét, a medvét, a halat, a szarvast, a hollót, a pelikánt, a darut, a rákot, a kígyót, a gólyát, az egyszarvút. Gyakran ábrázolják a növényvilágból vett címerképeket is: a babérkoszorút, a búzaszálakat, a liliomot, a szőlőt, a virágokat, valamint az égitesteket, a sugárzó napot, a csillagot. Régi városaink címereikben gyakran ábrázolták a bibliai és keresztény szenteket és a vallásos fogalmakat (pl. Szűz Máriát Vác címerében, Kecskemét ősi pecsétjén Szent Miklós a védszent.) Ne hagyjuk ki a képzelet szülte címerképeket sem, a griffet (a sas és az oroszlán kombinációját), a szárnyas oroszlánt (Velence címerében), a kétfejű sast, a sárkányt (a hajdúk arany sárkánya, hasán vörös kereszttel) stb. Ezek a címerképek szinte kivétel nélkül mintát szolgáltattak Európában patika-elnevezésekre és jelvényekre. (Vö. Bertényi Iván: Kis magyar címertan, Gondolat, Bp. 1983. 32-44. 1.) sőt a régi szimbólumok kínálkoztak a heraldikai megmintázásra. 401