Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Helytörténet - Solymár Gábor: Adatk a sárvári evangélikus iskola történetéhez 1851–1908
is, hogy csupán 4 név szerepelt. Könyveket vásároltak és előfizettek a Kis lap című újságra. Külön fizettek szivacs és tinta vásárlására. 1877-től alkalmanként 25 forintot adott az Első Sárvári Takarékpénztár az iskolai könyvtár gyarapítására. V. Tanulmányi munka Első ismert forrás szerint 1853 novemberében 39 az iskolakötelesek száma. 23 1865től részletes kimutatások maradtak fenn az idejáró tanulókról. 1865-ben 37, 1871-ben 46, 1885-ben 54, 1908-ra már 76-ra emelkedett az iskolások száma. Az 1880-as évektől kezdődően sok cserediák jön ide a környező falvakból, városokból. Jellegzetes képet kaphatunk például az 1885/86-os tanévről 24 amikor az 54 tanuló közül csupán 34 született Sárváron. Nyolcan év közben távoztak el. Jellemző az is, hogy egyetlen sárvári diák anyanyelvi rovatában sem szerepel, hogy német ! Valószínűen itt mutatkozott Rácz Mátyás - ekkor már 13 éves - munkássága. Itt kell megemlékezni arról, hogy az 1800-as évek elején az itteni evangélikusság fele német nemzetiségű volt. 1861-ben 24 német nemzetiségű család mellett 60 magyar nemzetiségű család lakott itt. Tanítói híványokban külön nem szerepelt, de természetesnek vették 1900-ig a német nyelv oktatását. Az iskolai tantárgyakról 1857 augusztusában módosítást határoztak el: „a hétfő és keddi %-Vi 9-ig kijelölt versek helyett levélírás a hétfő és kedi ugy csütörtök és péntek Vi 2-2-ig a III osztálybelieknek kijelölt német olvasás helyett számtan és szinte hétfő kedd csütörtök péntek Vi 3-3 kijelölt tárgy (német) helyett az I. ő és II ik osztálybeliek kötelezvény, váltó nyugta és számla (conto) fogalmazásban a III. ik osztálybeliek Írásbeli munkákban gyakoroltassanak." 25 Adatok hiányoznak arról, hogy mikor vezették be az Eötvös-féle iskolareformot, de bizonyosan átvették és alkalmazták. 1870-ben még csupán három osztály volt, 1890től kilenc osztályt lehet nyomon követni. 1874 decemberében az iskolaszék csak az idősebb diákokról rendelkezett: „a törvény parancsolta ismétlő iskolára nézve elvégeztetett azt jövő január l-jétől fogva életbe léptetni, illetőleg megkezdeni, és pedig oly formán, hogy a fiúk a mesterinasokkal együtt mindig vasárnap délelőtt ll-12ig, a leányok pedig délutáni első harangszótól beharangozásig taníttassanak. A tandíjra nézve elhatárqztatott, hogy mind a fiúk, mind a lányok, úgyszinte a mesterinasok is beleértve egyenkint l-l frt. fizessenek és pedig a tanító kezébe.. ," 26 A tanulmányi munkához szorosan hozzá tartozott a kertészetben, illetve fanemesítésben való jártasság. Ennek érdekében -, nyilván a várossal kötött megállapodás értelmében - 1858-ban kértek megfelelő területet. A városi raktár mellett kaptak földet. 1874-ben már alkalmatlannak minősítik erre a célra. Új területet kérnek, és a pásztorház közelében kaptak lehetőséget. Tornaterem építésére is kaptak felszólítást. Először így válaszoltak a tanácsnak: „.. .miután a gyülekezet maga nem teheti, legyen szíves a városi előjáróság és tegye magát érintkezésbe a többi felekezetekkel, hogy mimódon és hogyan volnának azon helyiségek a czélnak legjobban megfelelőleg elkészítendve." 27 1875-ben több tervet gondoltak végig. Két évvel később a lelkész kertjéből vettek el területet és itt rendeztek be egy tornatermet. A tandíjak összegét hívány szerint szedték össze. A szegény diákokat tandíjkedvezményben részesítették. Hat diáknak egészen, négynek fele részben kellett téríteniük 1878-ban. Többen alapítványokat helyeztek el ilyen célra. Ezek közül legjelentősebb összeget - 400 váltóforintot - Pailschmidt György 1849-ben hagyományozott. Ennek az összegnek évenkénti kamatjai is szétosztásra kerültek. 28 Tantervet készítettek - egyházmegyei szinten - és ezt közölték minden tanítóval. Nincs adat mikor kezdték ezt a gyakorlatot, de 1901-től folyamatosan rendelkezésünkre állnak adatok. 29 340
