Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Simon V. Péter–Tilcsik György: A Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség és levelezőkönyve 1848. július–szeptember

gadta a segítségnyújtást a magyar forradalom leveréséhez. Alig néhány nappal a nagykanizsai siker után újabb feladat várt Vidos seregére. A pákozdi vereség után a nevezetes „szárnymozdulatot" végrehajtó Jellacic Móron át Győr felé, onnan pedig Mosonmagyaróvár érintésével Bécsnek menekült. Előbb a komáromi vár rajtaütésszerű megszállásához fűződő reményei hiúsultak meg, utóbb elmaradt a Pozsonyból várt segéderők csatlakozása, végül a bécsi forradalom hírére menekülésbe csapott át a taktikai manővernek szánt visszavonulás. A bán október 9-én lépte át az osztrák határt, közvetlenül ezt megelőzően azonban elbocsájtotta a csapatai mellett segédszolgálatot ellátó horvát népfelkelést. A Todorovic tábornok gondjaira bízott seregtest ütőképes magvát, a 6 ágyúval és egy rakétaüteggel felszerelt tüzérségen kívül 240 huszár, a 7700 főnyi gyalogságot viszont a gyors siker és a könnyű zsákmány reményében hadra kelt nép alkotta. A hadtest Mosonmagyaróváron kelt menetparancsa értelmében Mosón, Sopron, Vas és Zala megyéken keresztül - tehát Vidos ezredének hadműveleti területén át - indult meg Horvátország felé. Megállításuk és megsemmisítésük a soproni és vasi nemzetőrökre várt. Todorovic hadteste akadályoztatás nélkül kelt át a Mosont Sopron megyével összekötő pomogyi töltésen, s a 9-ről 10-re virradó éjszakán Eszterháza, Fertőszentmiklós és Szerdahely térségében táborozott. A déli irányba húzódó horvát hadtest és Vidos nemzetőreinek összeütközése kikerülhetetlennek látszott, hiszen a drávai őrvonalat elhagyó magyar tábor a nagykanizsai ütközet után a Vas megyei Kiscellbe vonult. Utóbbiak számbeli hátrányát kiegyenlítette az a körülmény, hogy velük egyidejűleg több magyar egység indult a horvát népfelkelők felkutatására. Nyomában volt Tar János Sopron megyei kormánybiztos 5-6 ezer főt kitevő népfölkelő serege, valamint Kovács Zsigmond nemzetőrnagy a vezénylete alatt álló nemzetőrökkel és honvédújoncokkal. A Bősárkányból, illetve Széleskútról kiinduló üldöző csapatok Kapuváron háltak, amikor a horvát sereg Eszterháza körül vert tábort. Sopron városából egy zászlóalj nemzetőr és az Ernő gyalogezred hadfogadó irodájának személyi állománya, egy gyenge fél század indult Todorovic üldözésére. Az osztrák határhoz közeledő magyar főseregből is jelentős üldöző csapat vált ki : Karger őrnagy 4 ágyút, 3 osztály lovasságot, 1 zászlóalj gyalogságot, Zichy Manó gróf és Zichy Ottó gróf nemzetőrőrnagyok pedig 3500 nemzetőrt hoztak a visszavonuló horvátok nyakára. Todorovic október 10-én Fertőszentmiklósról a vitnyédi erdőn át Röjtök, majd Lövő felé vonult. Itt ütközött az első üldöző csapatba, a Sopronból kiküldött nemzetőrökbe és az őket támogató mintegy hatezer népfelkelőbe. Az Ernő gyalogság veteránjait és újoncait vezénylő főhadnagy rohamot vezényelt, amit az ellenség ágyútűzzel viszonzott. Erre a népfölkelők szétfutottak, a nemzetőrség visszavonult; a teljes összeomlást csak a néhány tucatra menő sorgyalogság helytállása hárította el. Ezután Todorovic hadteste is meghátrált, mert a csatamezővel ellentétes irányban, azaz a háta mögött felbukkant Kovács és Tar időközben egyesült csapata. Az utóbb érkezett egységek egymás után három rohamot intéztek az erdőbe hátráló, majd a magyar csapatok csekély létszáma folytán fokozatosan kibontakozó horvátok ellen - eredménytelenül. A felbátorodott ellenség bosszúvágya Lövő, az első összecsapás színhelyén álló major, továbbá a közeli Lédec és Újkér kifosztása által elégült ki. A hat órai szabad rablás és a rákövetkező éjszakai pihenő viszont jelentősen megnövelte az üldöző csapatok sikerének kilátásait. Az öttevényi főhadiszállásról kivált üldöző csapat 8-án éjjel már Mosonszentmiklóson állt, innen azonban tévedésből Sövényegyháza, majd Mosonszentjános felé folytatta útját, 11-én hajnalban viszont már Lövő határában, azaz az ellenség közvetlen közelségében tartózkodott. Az előző napi ütközet résztvevői, Kovács és Tar csapatai itt csatlakoztak hozzá, hogy egyesült erővel folytassák a Kőszeg felé menekülő ellenség üldözését, melynek útját elállandó Vidos is megindította seregét a Kiscell-Hegyfa285