Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Helytörténet - Simon V. Péter–Tilcsik György: A Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség és levelezőkönyve 1848. július–szeptember
A hazafiúi lelkesülés fellángolása nem sokáig feledtethette a felszerelés és ellátás prózaibb gondjait. A táborban szállt nemzetőrség alapja az állandó nemzetőrség volt, s a megye vezetői eleinte biztosra vették, hogy a „vészéiben lévő honnak védelmére szükséges 3000 sőt több önkéntes" teljes egészében a nemzetőri képességgel bíró polgárok köréből toborzódik össze. 47 A toborzás valóban jól indult. A mozgósítás elrendelése után két nappal 400 48 , egy héttel 1400-1700 jelentkező állt készen az indulásra, 49 június 27-én pedig az első alispán már azt jelentette a belügyminiszternek, hogy a „mozdítható nemzeti őrsereg kevés kivétellel már ki van állítva." 50 Ez utóbbi kijelentés persze inkább a megye vezetőinek reményeit, semmint a tényleges helyzetet tükrözte. Az állandó bizottmány rövidesen belátta, hogy nem bízhat mindent a korántsem általános lelkesedésre, s az önmagában elégtelen toborzás mellett adminisztratív eszközöket is igénybe kell vennie. A június 26-án megtartott bizottmányi ülés azzal is számot vetett, hogy a megye 20 175 összeírt nemzetőréből 51 képtelen lesz kiállítani a kívánt létszámot, s ezért eredeti szándékától eltérően kvalifikálatlan személyek ajánlkozását is el kell fogadnia. Határozatban mondták ki tehát, hogy a még hiányzó 1300-1600 főt „a megyei helységekre az összeírt nemzeti őrök arányában kivettetvén, a melly helység még nem állított annyit, mennyi illetősége lesz, vagy éppen nem ajánlott volna önkénytest, azok kötelesek lesznek tartozásaikat jövő hétfőig okvetlen, és pedig vagy nemzetőrökből, vagy oly egyénekből, kiknek erkölcsi viseletük felől a község kezeskedik, kiállítani." A kirótt kontingensnél nagyobb létszámot kiállító községeket biztosították, hogy a többletet a váltáskor illetményükbe beszámítják. 52 Az önként jelentkezettek zömét az „úri osztály" tagjai és a tisztikar tette ki, melyből „csak néhány beteges és [az] öregebbek maradtak" otthon. A mozgósított nemzetőrök csaknem kivétel nélkül magyarok voltak, hiszen a megye „igen számos német ajkú lakosainál a nemzetőrség iránt igen kevés sympathia" mutatkozott, olyannyira, hogy az még a nemzetőrség kimozdítását is aggályossá tette, kivált, mert - miként az alispán vélte - „a megye külön vidékein a volt jobbágyság között oly nyugtalanító hangulat uralkodik, hogy a vagyonosabb rész kivonulásával a tettleges kitöréstől tartani lehet." 53 Az önkéntesek tetemes része toborzódott a nemzetőri képességgel nem bíró lakosság soraiból. A föld nélkül fölszabadult zsellérek, kapások, napszámosok közül számosan szociális intézménynek tekintették a tábori szolgálatot. A község által adandó öltözet ruha és a szolgálat idejére kilátásba helyezett napi 8 krajcár fizetség komoly csáberőt jelentett a számukra, arról nem is beszélve, hogy a szolgálatra kötelezettekkel ellentétben -, akik csak a megyehatár átlépése után jogosultak zsold felvételére - nekik azt is megígérték, hogy belépésük pillanatától megkapják illetményüket. 54 Gondolható, mennyire megnövekedett eme réteg részvétele a mozgó nemzetőrségben azután, hogy a megye a toborzás elégtelenségét látva elrendelte az összeírt nemzetőrök sorshúzás útján történő mozgósítását. Egész községek módos parasztsága fogott össze annak érdekében, hogy a katonaállításkor szokásos módon - a föld népe országszerte egyfajta új katonáskodási formának tekintette a nemzetőri szolgálatot - megvásárolt helyettesek jelentkeztetésével szabaduljon a terhes szolgálattól. A Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség alapvetően területi alapokon szerveződött. Ezen elv érvényesülésének csupán az az átmeneti gyakorlat szabott határt, amely a június 19. és 26. közötti héten teljes egészében a toborzás vakvéletlenjére hagyatkozott. Az állandó bizottmány június 26-i állásfoglalása után, kiváltképpen azonban július 3-tól már mechanikusan, az egyes községekben összeírt nemzetőrök száma alapján rótták ki a nemzetőri kontingenseket a mozgósítás alá eső járásokra. Miután a mozgóvá tett nemzetőrség teljes összeírását nem tudtuk felkutatni, a mozgósított területekre a szabadságoltak névjegyzékeiből kell következtetnünk: az ezred első zászlóalja a körmendi járásból, a második Szombathely környékéről, a harmadik a Kemenesaljáról került ki. A tisztek és önkéntesek besorolása csak részben igazodott a fenti területi szempontokhoz. 55 (1. sz. térkép)
