Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Simon V. Péter–Tilcsik György: A Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség és levelezőkönyve 1848. július–szeptember

királyi város rendelkezett, melynek több évtizede fennálló polgárőrsége késznek nyilatkozott az újonnan alakítandó nemzetőrséggel közös őrszolgálatra.

26 Szombathelyen 400, Sárváron 100 és Körmenden ugyancsak 100 fős ideiglenes nemzetőrség alakult.

27 Miután a jelentkezők száma gyorsan nőtt, a megye előbb 2000, majd 3000 puskát igényelt a központi katonai fegyvertárból.

28 A felszerelés kérdése hosszú hetekig napirenden maradt, mert a katonai raktárak készletei a törvényhatóságoktól beérkezett fegyverigénylések töredékének kielégítésére voltak csak elegendőek. Az ideiglenes nemzetőrségbe nagy számban kerültek be a későbbi törvény által előírt vagyoni képességgel nem rendelkező személyek. Különösen sok kőszegi kapás kérte felvételét a testületbe.

29 A belső rend fenntartására szolgáló egységek rendeltetésszerű alkalmazásának első kísérlete csúfos kudarcba fulladt. A zsinagóga feldúlásához és a szőkeföldi pincék kifosztásához vezető szombathelyi judenkrawall „hősei" maguk a nemzetőrök voltak, akik a gyakorlatról visszatérve mintegy menetből támadtak rá a védelmükre bízott zsidó tulajdonra.

30 A körmendi járásban a nemzetőri szolgálat elrendelése, „s annak mikinti használata" szolgáltatott ürügyet a zsidóüldözésre : a körmendi nemzetőrök ahhoz a feltételhez kötötték a hűségeskü letételét, hogy a zsidók eltávozzanak a mezővárosból.

31 A község népe gyújtogatással adott nyomatékot a dicstelen követelésnek.

32 A nemzetőrség kétes szerepét talán a kőszegi fejlemények érzékeltetik a legvilágosabban. A szabad királyi város két vadászszázadba osztott polgárőrsége az átalakulás napjaiban 400 újonc nemzetőrrel egészült ki. A közös ideiglenes parancsnok vezényletére bízott alakulat április 9-én éppen fegyvergyakorlatra sorakozott fel a városháza előtti téren, amikor a város főbírája elérkezettnek ítélte az időt, hogy velük is megismertesse a MOIB április 3-i körrendeletét, amely a zsidóság elleni erőszak megfékezéséről intézkedett. A hirdetmény elképesztő hatásáról utóbb így számolt be Stettner Antal hivatalos jelentése: „...ámbár népszerűséggel bíró több egyének által az alsóbb sorsúak is felvilágosíttattak arról, hogy a zsidók több joggal, mint eddig élveztek, legkevésbé sem részesíttettek... még is a kebelbéli kapásokból s egyéb lakosokból több százon, kik közül többen a nemzeti őrseregbe önként állottak bé, a fentírt kegyes rendeletet és állítást azon lármás kifakadással fogadák, hogy ők a zsidókat védeni nem csak nem akarják, hanem magok is inkább kiűzni szándékoznák."

33 Hasonló okokból, a plebejus elemek részvétele folytán vált lehetetlenné az ideiglenes nemzetőrség felhasználása a megyeszerte kibontakozó parasztmegmozdulásokkal szemben. A kormányzat Csány László és Széli József országos biztosok kiküldésével vette elejét a katonaság nélkül maradt országrész további népmozgalmainak. A biztosok hatásköre Vas megyén kívül Zala, Veszprém és Sopron megyékre, valamint Sopron, Ruszt és Kőszeg városokra terjedt ki. A kinevező okirat a biztosok alá rendelte a megyei és városi hatóságokat, valamint a függelemsértés és fegyelmezetlenség bűnébe esett nemzetőrséget.

34 A MOIB erről az intézkedéséről értesítette az akkor még Pozsonyban tartózkodó miniszterelnököt, egyúttal „intézkedvén a körülbelöl levő katonaság összehúzására és a pozsonyi katonaság egy részének oda küldésére nézve."

35 A következő hetek a rendcsinálással és az állandó nemzetőrségben szolgálatra kötelezett személyek összeírásával teltek el Vas megyében. A nemzetőri képességet vagyoni cenzushoz kötő törvénycikkely - a cenzus mértéke városokban 200 forint értékű ingatlan, vidéken fél telket kitevő földbirtok vagy 100 forint évi jövedelem volt

36 -, immár lehetetlenné tette szegényebb sorsú önkéntesek jelentkezését. A szolgálatra kötelezettek egy része viszont ellenállást tanúsított az összeírással szemben, ami végül a német többségű kőszegi és németújvári járásokban az összeírás elakadását, illetve a mozgósítás elmaradását eredményezte. Különösen heves volt a németújvári járás népének ellenszegülése. Radafalván például sokan azzal az ürüggyel tagadták meg a feliratkozást, hogy erre csak akkor hajlandók, ha előbb felmutatják nekik a szolgálatot elrendelő törvény272