Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Boros Éva: Adatok a kőszegi könyvkötők és a Ruszke könyvkötődinasztia történetéhez

SAVARIA 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 ADATOK A KŐSZEGI KÖNYVKÖTŐK ÉS A RUSZKE KÖNYVKÖTŐ-DINASZTIA TÖRTÉNETÉHEZ BOROS ÉVA Goethe szerint a könyvnyomtatással a világtörténetnek egy új fejezete kezdődött: megszüntette a középkort, vele kezdődött az újkor. A könyvnyomtatás fejlődése szükségszerűen életre keltett és kifejlesztett egy új kézműipari ágat, a könyvkötészetet. A nyomdászokkal ellentétben, a könyvkötőknél szervezettséget találunk, ugyanis érdekeik védelmében céhekbe tömörültek. A pesti kompaktorok (könyvkötők) céhszabályzata 1646-ból való, a kassai könyvkötők céhlevele 1699-ben nyert királyi megerősítést, a debreceni könyvkötők 1705-ben alkottak céhet. Kőszegen, mely a XVIII. században és a XIX. század elején még Szombathelynél nagyobb népességű város volt, a könyvkötő mesterség nagy fejlettségnek örvendett. Sopron könyvkötő céhének 1790-től 1872-ig terjedő céhkönyvében a 78 céhkönyvben bejegyzett közül 28 kőszegi illetékességű vagy a kőszegi mestereknél megfordult mester, tanonc vagy vándorlegény. Nyugat-Magyarország könyvkötőinek kezdetben Pozsony volt a központja. 1788ban a nagy könyvkötészeti múlttal rendelkező Sopronban önállósultak a könyvkötők és ettől kezdve ide tartoztak a kőszegi, győri, mosonmagyaróvári és szombathelyi mesterek. A soproni könyvkötő dinasztiák mellett örökletes mesterséggé vált a könyvkötés Kőszegen is. Az, hogy Nyugat-Magyarország vámosaiban a könyvkötők jobbára német eredetűek voltak-e, még további kutatás tárgya, csak a szakszókincset megvizsgálva ezt egyértelműen nem jelenthetjük ki. Az Országos Széchényi Könyvtár díszes bekötésű könyvet őriz, melynek hátán BUCHBINDERS PROTOCHOL felírás olvasható. („Für das Löbl. Mittel in Oedenburg verfertiget von Gottlieb Schrabs 1790") A német nyelvű szöveg elmondja, hogy a soproni könyvkötők, akik eddig Pozsonyban voltak „incorponálva", az utazási és egyéb költségek megtakarítása céljából Sopronban önálló céhet alakítottak (1788. július 1.), melynek hatásköre kiterjedt Kőszegre, Szombathelyre és Magyaróvárra is. Tájékoztat a könyv a céhek üléseinek idejéről, a céh szervezeti kérdéseiről, a beszedett illetékek hovafordításáról; meghatározza a legények mestermunkáit, a mesterek felvételét. Az utolsó bejegyzés 1872. április 7-ről kelt.

1 A céhkönyvön kívül ismeretes a soproni könyvkötőlegények két könyve. Az első (melyet Michel Zakariás kulmbachi legény szerzett) 1666-tól 1724-ig terjed, ebbe minden segéd, aki megfordult a városban, köteles volt bejegyezni a nevét, hová való, honnan jött, az esetleges senk összegét.

2 A második emlékkönyvet 1733-1829 között használták (a németországi Metzner Ernst Ludwig készítette). A vándorló legények a fenti adatokon kívül jelmondataikat, valamint verseket írtak bele.

3 Kőszegi vonatkozású bejegyzések időrendben: 261