Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Tilcsik György: Egy 1848-as petíció margójára (A szombathelyi 16 pont szerzője és lehetséges forrásai)

ОЛ V /Л.ГЧ.1/Л. 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 EGY 1848-AS PETÍCIÓ MARGÓJÁRA (A SZOMBATHELYI 16 PONT SZERZŐJE ES LEHETSÉGES FORRÁSAI) TILCSIK GYÖRGY „ Tekin te tes vármegye ! A kornak intő szózata hozzánk is elhatott. Felébredett bennünk az elfojtott öntudat, hogy a szabadság nem kiváltságos fény, mely egyiknél ragyogva másokat vakít, hanem a szellemvilág természetes napja, szegénnyel és boldoggal egyiránt közös, melytől a léleknek élete és ereje függ. Tiszta meggyőződésre emelkedett hitünk, hogy a boldogság nem egyes osztályok, de az egész emberiség birtoka, melyért fáradni és küzdeni kell, de melyet megtagadni senkitől sem szabad. Nyolc [év]százados éjhomályból napvilágra lép elvégre e haza népe, hatalmas vágyaival e rég óhajtott boldogság után, melyet eddig ismert ugyan, de idegen birtokban, s önmaga nem élvezhetett. Am tudja e nép, hogy százados rabláncait a kor szövé, s egy újabb kor most lerázta, s azért nincs bosfsjzúja. Nem is követel, mert látja, hogy hosszas béketürelmének gyümölcse megérett, s az önként karjaiba hull. Nem jött jólétet rabolni, mert mi után oly rég epedett, azt élvezni, s nem felzavarni s eljátszani akarja. Nincs ok félni e néptől, mely edzett türelmét és nyugalmát nyolc [évJszázadon át oly fényesen igazolta. Azért szabaddá lett keblének első hangja: „béke s áldás a hazára!" A nemzet képviselői soha sem érdemlék meg inkább a hon atyjainak szent nevezetét, mint midőn a népet a haza gyermekeivé fogadfjják, s a kiváltságos osztály nagyobb dicsőséggel nem végezheté be pályafutását, mint midőn az idők e kétes fordulatpontján önmagát a haza megmentésére áldozatul hozá. Ek[k]ép[p] utolsó pillanatában lön [azzá], minek ezelőtt csak puszta nevét viselé, nemessé : önként visszaadva a népnek természeti jogait. E nemes önmegtagadás legbiztos[ab]b záloga azon nagyságnak, mely eddig álfény vala, s ama jólétnek, melynek eddig oly ingatag alapja volt, melyet kivívni s szilárdítani csak egybeforrt nemzeti közerő képes. Másutt vérpatakba fúlt, itt tengerbe szállt alá, melyet a rtép öröme sírt. Ily aris[z]tokrácia bántó emlékével kibékülni könnyű. Azért nyugalom, de hála és dicsőség is neki! E hang maroknyi nép hangja, de napok múlva milliók kebele fogja vis[s]zhangozni azt. Közös sorsot közös érzelmek kísérnek. Nemsokára örömriadás töltendi be tereinket, e haza föltámadását hirdető. De a sír éjfjjéből egy új élet fénykörébe lépvén, mélyen át vagyunk hatva azon igazság- s kötelességérzettől, miszerint a megállapodás visszaesés, s a haza, mely láncainkat lehűl]l]aszta, közremunkálásunkat teljes mértékben igényli. Kijelentjük ennélfogva, hogy a közcsend s nyugalom fen] n] tartására - mi a továbbhaladásnak fő biztositéka - szilárd elhatározással egyesülünk, de ezt téve fiúi őszinte bizalommal ki kell jelentenünk azon feltételeket is, melyektől a nyugalom fen]n]tarthatását és szilárdítását s a nemzet jövőjét feltételezve his]s]zük. Midőn tehát az alábbi, s egyenesen a nép közvéleményébül merített pontokat alázattal itt benyújtjuk, a közös haza szerelmére hivatkozva kérjük a tekintetes vármegyét, hogy ezeket saját elveivé fogadva, haladéktalanul az 249