Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Természettudomány - Kiss Tamás: Autökológia és indikáció. Kritikai elemzés a zuzmók indikátor szerepéről

alkotó primitív szövetkezetek - szociációk - életében." Amikor a Xanthorietum parietinae Physciosum ascendentis városban élő társulás-fragmentumát összehasonlítja a „normális zóna" hasonló cönózisával, ki nem mondottan leírja az első degradálódott társulást. Kár, hogy ezen megállapításaira nem fordítottak kellő figyelmet. Domrös (1966) következtetései érdekesen tükrözik a polluciós- és a szárazság-hipotézisből adódó kettősséget. Véleménye szerint a kéreglakó zuzmók városokban a klimatikus viszonyok, iparvidékeken pedig a légszennyeződés indikátorai lehetnek. Összegezés Ha röviden összegezni kívánjuk az elmondottakat, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a szemléleti és módszertani nehézségek együttese volt az okozója annak, hogy az epifiton cönológia és ökológia nehezen szakad el a szubjektív közelítési módoktól, továbbá az organizmustól a szupraindividuális szint felé. A szerzők indikációról írnak, de még a mai napig sem sikerült olyan megközelítési módot találni, amely ennek a célnak maradéktalanul megfelelne. A közlemények többsége, az externális abiotikus faktorok megfelelő mértékű figyelembe vétele nélkül, inkább regisztrál, mint indikál. Regisztrál egy leromlott állapotot az individuum szintjén, megállapítva a telepi deformációkat és színbeli elváltozásokat. A „látens ökológiai történések" (Juhász-Nagy 1979), a háttér-tényezők komplex hatásrendszerének megbízható interpretációja ettől azonban még nagyon messze van. Felföldy (1942) és Barkman (1963) dolgozatain kívül alig merült fel - Kiss (1983) - a társulásokkal vagy társulás-fragmentumokkal való indikálás lehetősége, továbbá a mintázat-transzformációk - levegőszennyeződés viszonylatok kutatásának szükségessége. Az előrehaladáshoz nagy szükség lenne a leromlott társulások vizsgálatára. Az igazság azonban az, hogy még az ép, kifejlett cönózisok dinamikus folyamatairól is csak keveset tudunk (Hawksworth és Chater 1979, Pentecost 1980, Lawrey 1981, Kiss 1981, 1982, 1983, Kiss és Barbalics 1982). A jelentős szemléletbeli változások mellett, a vizsgálatok lefolytatásához maximálisan illeszkedő módszerek kidolgozására van szükség. Megítélésem szerint a problémát elsősorban a szünmorfológia oldaláról kellene és lehetne megfogni. Juhász-Nagy (1979) gondolatait idézve: „... azzal, hogy a cönológia szinte kizárólag a kategorizálási kérdésekre vetette magát, a szakmai közvélemény figyelme teljesen elterelődött arról, hogy valami kimaradt. Ez a valami: egy szündiagnosztikai célokra létrehozott és operatíve alapozott szünmorfológia." A gyökerek után kutatva egyszer már kiderült, hogy az epifiton ökológia és cönológia szoros kapcsolatban volt és van a magasabbrendű növényzet társulásainak kutatása során alkalmazott eljárásokkal. Amíg azonban az epifiton zuzmóökológia túlnyomórészt az autökológiába torkollt, addig a magasabbrendű növényzet dinamikus folyamatainak kutatásában igen jelentős eredmények születtek (pl.: Fekete 1982, Szőcs 1972, 1973, 1979 stb.). így az első lépések megtételekor most sincs más megoldás, mint figyelembe venni ezeket az eredményeket. Fokozottabb mértékben kell azonban szem előtt tartani az epifiton zuzmócönózisok jellegzetes strukturális és fiziognómiai viszonyait. 18