Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Néprajz - Petrić Mario: A tetoválás és a kauterizálás – néhány antik forrás a balkáni népek néprajzához

vonatkozik általánosságban: „A kipontozottság náluk a nemesség, jele, az pedig, aki nincs kipontozva, egyszerű származású", (то usv ècm%#cu euyevèÇ KéKQuai, то О'асткTOV áyevéQ.

1 Azonban amikor néhány évszázaddal később Plutarchos (i. sz. 1. sz.) azt írja, hogy „A trákok asszonyaikat Orpheust bosszulandó pontozzák." („Thraces ad hunc usque diem compungunt uxores suas, ulciscendi Orphei causa.")

2 Azt gondolhatnánk, hogy a férfiak nem tetoválták magukat. Ez pedig Hérodotosz állításával ellentétben állna, bár állítása, hogy a trákoknál a tetoválás a nemesség jele, általánosítás. Dio Chrysostomus is leírja, hogy Trákiában a szabad asszonyok testén sok különböző jel található, annál több és változatosabb, minél magasabb rangúak és nemesebb származásúak. („Vidistine in Thracia mulieres libéras, stigmatum plenas, et tanto plura habentes stigmata et magis varia, quanto honestiores et ex honestioribus sunt natae?")

3 Valerius Flaccus, a római költő (i. sz. 1. sz.) mitologikus eposzában, az „ Argonauticá"-ban megemlíti, hogy a rabságba esett trák leány kedvelte „a tarka és égetett kéz" barbár lelkületű szokását („Picta manus, ustaque piacet, sed barbára mentő")

4

, ami kétséget kizáróan a trákok kauterizálási szokására utalhat. Artemidorosz kijelentése szerint a trákoknál a nemes gyermekeket tetoválták, szemben a gétákkal, akik a rabokat tetoválták.

5 A trák „agathyrsokról" megtudjuk, hogy mindnyájan díszítették az arcukat, az özvegyek is, s különösen azok, akik nemes származásúak. Pomponius Mela, a római geográfus (i. sz. 1. sz.) jeles művében, a „De situ orbis"-ban a következőket állapítja meg róluk: „Az agatirszok festik arcukat és kézfejüket, s minél magasabb rangúak, annál inkább, de mindnyájan olyan jelekkel, amelyek lemoshatatlanok". („Agathyrsi ora artusque pingunt, ut quique majoribus praestant, ita magis, vei minus. Ceterum iisdem omnes notis et sic ut ablui nequeant.")

6 Hogy a festésen itt tetoválást érthetünk, az a mondat második feléből derül ki, amikor a kitörölhetetlen jelekről, kitörölhetetlen festésről van szó. A barbár népekről Plinius (i. sz. 1. sz.) a „Naturalis história" című művében elmondja, hogy a nők szépségük érdekében különböző növényekkel kenik arcukat. A trákok dák törzsénél a férfiak is megjelölik a testüket, s a szarmaták is ugyanígy teszik. („Illinunt certe aliis alliae faciem in populis Barbarorum feminae, maresque etiam apud Dacos et Sarmatas corpora sua inscribunt.")

7 Hogy itt nem a test egyszerű festéséről van szó, arra Plinius egy másik jegyzetéből következtethetünk, ahol beszámol arról, hogy a jelek és az égetések úgy öröklődnek, hogy még „a negyedik generációban is visszatér a kézen a dák eredet jelölése"

8

. Plinius kijelentése így túlzó, de nem értelmezhetjük másképpen, minthogy dák szokás a kitörölhetetlen, tartós jelekkel történő megjelölés, azaz hagyományozódik a tetoválás. Ezt az értelmezésünket megerősíti Hesychios feljegyzése is, miszerint a Duna mentén (ott éltek egyebek közt a dákok is), élnek olyan népcsoportok, amelyeknél a férfiak tetoválják magukat.

9 A felsorolt kelet-balkáni népek mellett a félsziget nyugati részén a japodok és az illírek tetoválták magukat. Erről ad hírt „Geógraphika" című munkájában Strabón, ahol a japodokról megállapítja, hogy „szurkálják magukat, mint a többi illírek és trákok". (,,...катаатгкто1 о'оитюс xoîç aAAoiç'IM,vQioîç Kai ©Qa^ív.")

10 Strabón számunkra jelentős adatával nagyjából kimerítettük a tetoválás és a kauterizálás legrégibb antik forrásait, s végezetül még egyszer, kétséget kizáró bizonyítékát nyertük annak, hogy a tetoválás szokása a régi balkáni népeknél széles körű gyakorlat volt. A test díszítésére vonatkozó írott forrásainkat a régészeti leletek is megerősítik. Csupán a trák menád képére utalunk, melynél a kézen és a lábon szépen kirajzolódnak a cik-cakk vonalak, a pontozások és egy virág-motívum.

11 Ha az így díszített trák menád képét a való életből származó átvételnek tekintjük, akkor az hitelesen mutatja be a trák nők tetoválását. Ebben az esetben pedig a művészi alkotás tárgyiasult formában hitelesíti a trákok tetoválásáról fennmaradt ókori írók feljegyzéseit.