Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Néprajz - Petrić Mario: A tetoválás és a kauterizálás – néhány antik forrás a balkáni népek néprajzához

SAVARIA 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 A TETOVÁLÁS ÉS A KAUTERIZÁLÁS NÉHÁNY ANTIK FORRÁS A BALKÁNI NÉPEK NÉPRAJZÁHOZ PETRIC, MARIO A falusi tradicionális tetoválásról, mint a balkáni népek egy részének ismert érdekes néprajzi jelenségéről több alkalommal szóltak e szokás kutatóinak jegyzetei. Ez különösen érvényes a Boszniában és Hercegovinában élő falusi horvátok tetoválási szokására, ahol ez valami különöset képvisel néhány más balkáni csoport tetoválásához képest (pl. az albánok egy részénél, illetve a Bulgáriában, Albániában, Görögországban és Jugoszláviában élő aromun csoportoknál). A boszniai és hercegovinai horvátok tetoválásánál e különösség elsősorban eme hagyomány közelmúltig tartó vitális megőrzésében, másrészről az emberi testet díszítő ornamentumok gazdagságában nyilvánul meg. Hogy mennyire erősen hagyományozódott az egyes ornamentumok átvétele és utánzása, látható abból a tényből is, hogy a motívumok fajtái alapján meghatározott települések vagy éppen egész régiók egyéneit vagy a lakosok egész csoportját ismerhették fel. A tetoválást a régi balkáni népek, az illírek és a trákok is ismerték. A tetoválással rokon gyakorlat a bőr égetéses-bélyegzése - a kauterizálás, amelynek ez az első említése. A kar bőrének taplóval (a taplógomba egy változatával, Fomes fomentarius) való égetését három területen leltük meg : a szerbeknél Licki Osredci-ben, a horvátoknál Zlosela-ban a Kupresen és a szerbeknél a Livanjsko Polje-n. Az adatközlők elbeszélése alapján a bőr égetése és maradandó égési nyomok „megtartása" a második világháború előtt elterjedtebb volt Livanjsko Polje északi területén és a Dalmatinska Zagora szerb falvaiban. A Balkán más területein e szokás létezését nem állapíthattuk meg. Európán kívül ugyancsak ritkán fordul elő, csupán Dél-Etiópiában és Szomáliában a midganoknál, a tongóknál és a ngunoknál (Délkelet-Afrika), valamint a zuluknál és a vendáknál. A kauterizálás eredete és jelentése rendkívül homályos. Az országunk területéről vett néhány példa azt sugallja, hogy az alkar bőrének az égetése profilaktikus jelentésű. A két recens szokásról ezek a legfontosabb általános adatok. A klasszikus ókor íróitól több feljegyzés maradt a test díszítéséről néhány európai, ázsiai és afrikai népnél és népcsoportnál, amiből arra következtethetünk, hogy az ókori népeknél általános gyakorlat volt e hagyomány. El kell ismerni, néha meglehetősen nehéz megállapítani a díszítés módját, azt, hogy csak a test vagy egyes testrészek egyszerű festéséről van-e szó, avagy szkarifikációról, tetoválásról vagy kauterizálásról, mivel az írók terminológiája nem mindig világos vagy hiányzik néhány olyan jellemző vonás, mely ezt megvilágíthatná. Mindemellett, úgy vélem, ezek a hiányosságok a tetoválás és a kauterizálás múltjának a felderítésében nem csökkentik a megőrzött adatoknak sem az értékét sem a jelentőségét. Hérodotosz (i. e. 5. sz.) „A görög - perzsa háború" című műve a legkorábbi forrásunk, amely a tetoválás meglétét igazolja a balkáni népeknél. Nála a trákokra 179