Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Néprajz - M. Kozár Mária–Hirnök Katalin: Adatok a szentgotthárdi múzeum történetéhez

lambéria leszaggatásával teljes addigi munkánkat szinte semmivé tették. A falak mellé hordott anyagot széttúrták és habarccsal illetve mészporral borították. Ilyen körülmények között folytattuk tovább munkánkat. A tanács részéről Antal Sándor volt segítségünkre, akinek közvetítésére került a törzsgyűjteménybe Fénusz Sándor kádár anyaga, valamint a szentgotthárdi nyugdíjasok által korábban gyűjtött néprajzi és helytörténeti anyag a polcokkal együtt. Utóbbit eredeti tárolási helyén Nagy Zoltán és Barbalics Imre lajstromba vették és cédulákkal látták el. Ezután került az anyag a prefektóriumba. Fénusz Sándor anyagát a prefektóriumban ömlesztve találtuk, minden jelzés nélkül. A kiállítások előkészítésével párhuzamosan megtekintettük a leendő múzeum épületét és elkészültek a tervek annak átalakítására. A „Stájer házban" 1983. január l-ig lakott lakások voltak. Ezeket megtekintve arra a következtetésre jutottunk, hogy 6-8 kb. 4 x 6-os vagyis 24-26 m

2 alapterületű, kis légterű helyiségek nyerhetők, összesen 200-200 m

2 kiállítási alapterülettel. Nagy Zoltán véleménye szerint a gyűjtemény felét kitevő kerámia anyag volt kiállításra alkalmas. A kiállítás megrendezéséhez szakértő bevonását javasolta István Erzsébet személyében, aki a Néprajzi Múzeum kerámia gyűjteményének vezetője. Első elképzeléseink szerint a kerámia kiállítás az emeleti három termet töltötte volna ki, a negyediket pedig Kozár Mária szlovén történeti néprajzi kiállítása. A földszinti négy teremben rendezett volna helytörténeti-régészeti kiállítást Valter Ilona és Zlinszkyné Sternegg Mária.

2 A forgatókönyveknek elvileg december 5-re el kellett volna készülniük. Erre a határidőre vállalta a dokumentáció elkészítését az installáció tervezője Bánkuti Albin is, aki 1982. november 6-án helyszíni szemlét tartott Szentgotthárdon és megtekintette a kiállításra kiválogatott anyagot és a leendő múzeum épületét. Nagy Zoltán és István Erzsébet a kerámia kiállításhoz kiegészítő anyag kölcsönzése céljából október közepén átnézték a szombathelyi, pankaszi, körmendi és szentgotthárdi gyűjteményeket. A tervezés előkészítésekor az a megállapodás született, hogy a kerámia kiállítás installációjához igazodik a másik két kiállítás is. Ekkorra már rendelkeztünk egy nagyjából léptékhelyes alaprajzzal, mely a Stájer ház átépítését ábrázolta. A tervezett kiállítási helyiségek kialakítását Bánkuti Albin, Kozár Mária és Nagy Zoltán dolgozta ki a helyszíni szemlék alapján. Ezt a tervet véglegesítette a szentgotthárdi tanács műszaki osztálya Véghné Mer kii Anna műszaki előadó személyében. Kivitelezőként a tanács Költségvetési Üzeme Hajtó Ferenc irányításával kezdte meg a munkálatokat 1983. januárjában. 1983. január 10-én derült ki, hogy Zlinszkyné Sternegg Mária a rövid határidőre való tekintettel a kiállítás forgatókönyvének megírásában nem tud közreműködni. Valter Ilona pedig éppen egy tudományos publikáció nyomdai előkészítésén dolgozott, ezért a forgatókönyv írásához február közepe előtt nem tudott hozzákezdeni. Kiderült, hogy igen kevés tárgyat kíván kiállítani s több dokumentumot. A régészeti anyag jelentős kiegészítését 1983 júniusi ásatásaitól várja, így neki jobban megfelelne egy későbbi múzeumi megnyitó. A múzeum átadásával kapcsolatban nem állt módunkban dönteni, így a kiállításokat kellett módosítani. A Délnyugat-Dunántúl fazekassága című kiállítás az egész emeletet (4 helyiséget) elfoglalta. Kozár Mária Szentgotthárd környéki szlovének с kiállítása a földszintre került két terembe, a fennmaradó kettőt pedig Valter Ilona töltötte ki helytörténeti anyaggal. Ez a módosítás nehéz helyzet elé állított bennünket, Nagy Zoltán kiállítását teljes egészében át kellett alakítani. Ez nemcsak mennyiségi növekedést, hanem koncepcionális módosítást is igényelt. Kozár Mária viszont azért került ellentmondásba saját anyagával, mert a bejárás iránya a földszinten ellenkező volt az emeleti résszel, így neki is teljesen át kellett rajzolnia terveit. Ebben az időben a forgatókönyvvel egyébként ő állt a legjobban, mivel szoros kutatási területe évek óta Szentgotthárd környéke. Nagy Zoltán viszont csak 1982 óta gyűjtött adatokat a fazekasságról. 168