Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Régészet - Makkay János: Rézkori aranykorongok a későbbi Pannonia provincia területéről

másik két koronghoz, mégpedig az egyik Jankóvich-koronghoz (valószínűleg a 3. számúhoz), illetve az MNM csepini darabjához (lásd ezeket az L, illetve a II. táblán!), sőt az MNM egy további korongjához (lásd a katalógusban a 13. számú leletet, és a II. táblát). Mivel e két vagy három korong egyáltalában nem hasonló egymáshoz, ebből a vonatkoztatásból nehezen lehet majd kiindulni korongunk esetleges azonosításakor. Sőt azt sem állíthatjuk, hogy a két Kárász-féle korong egy lelőhelyről előkerült párost alkotott-e, de ez nem valószínű. További sorsa ismeretlen, és holléte is. Nem kizárt, hogy ez a darab azonos lehet a karlsruhei Rosenberg gyűjtemény korongjával (lásd a katalógusban a 19. szám alatt), sőt az sem, hogy a stuttgarti csepini koronggal (lásd a katalógusban a 6 vagy 7 szám alatt!). Az ötvösmű-kiállítás katalógusa 1884, 11, a 6. számú tárgy. 16. Storno Ferenc korongja, ismeretlen lelőhelyről (nem kizárt, hogy Csepin-Várhov dombról). Ez is ki volt állítva az 1884. évi ötvösmű-kiállításon, de lelőhelyét nem közölte a katalógus. Minden esetre, Jankovich báró 1. számú korongjához hasonlították. Hampel József vázlata őrizte meg elnagyolt rajzát (ez látható a IV. táblán). Látható, hogy három dudoros volt, két-két átlyukasztással, a peremet pontsor kísérte. Sajnos, Hampel sem súlyát, sem méretét nem jegyezte fel. Vázlatkönyvében látható viszont egy rövid megjegyzés: „Cf Bükki lelet". Ez bizonyára nem a Bükk hegységre vonatkozik, hanem a vas megyei Bük községre, helyesebben arra a korongra, amely Bük közelében, Kőszegpaty és Vassurány között került elő (lásd alább, a 17. szám alatt!). Az ötvösmü-kiállítás katalógusa 1884, 12, a 7. számú lelet. Hampel József Jegyzetkönyvecskéi, XXXVIII, 2. T. 82. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Duód. Hung. 54/38 oldal hátoldala, amelyről a IV. táblán látható kép is készült. 17. Kőszegpaty és Vassurány között, ismeretlen lelőhely, Vas megye. A Vasmegyei Régészeti Egylet évi jelentéseiből tudjuk, hogy gróf Pálffy-Daun Vilmos a tulajdonjog fenntartásával őskori letéteményként (késő római sírleletekkel együtt) egy három dudoros arany korongot helyezett el az egylet múzeumában, azaz a Savaria Múzeum elődjében. Lelőhelye Paty és Surány között, pontosan fel nem jegyzett helyen volt. Díszítéséről az iratokban nincs szó, tudjuk még, hogy két-két átfúrása volt. Annak idején a római ékszerek között őrizték, és papi melldísznek vélték. Igen elnagyolt rajzát annak köszönhetjük, hogy Hampel József 1898. április 6-án látta a tárgyat Szombathelyen, és vázlatot készített róla, amely jegyzőkönyvecskéiben fennmaradt (ez látható a IV. táblán). Peremet kísérő pontsor nem látható rajta, de nem ismerünk olyan rézkori korongot, amelyen ilyen nem lenne. Átmérője a múzeumi feljegyzések szerint 13% ill. 13,5 cm, vastagsága 1 mm volt, sajnos, Hampel nem állapított meg méretet, vagy súlyt. Mint említettük, a tárgy ma már nem található meg a szombathelyi múzeumban, és 1898 utáni sorsa teljesen ismeretlen. Ezeknek az adatoknak a közléséért Bandi Gábor igazgatónak és Károlyi Mária régésznek tartozom hálával. Lipp V. : A vasmegyei régiségtár köréből. A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évi Jelentése 6, 1878, 28; Rezsőfy Gy.: A vasmegyei Régészeti-Egylet gyűjteményének jegyzéke. A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évi Jelentése 9-10, 1882-83/1884) 63., 857. szám, ill. a Vasmegyei Régészeti-Egylet Gyűjteményének Jegyzéke (= Lipp-féle leltár), Római Ékszerek című fejezet, 1. szám. Hampel József Jegyzetkönyvecskéi az OSZK Kézirattárában (lásd a katalógus 16. számánál!), Duód. Hung. 54/51, a 35. lap hátoldalán lévő vázlat. 18. Magyarország, ismeretlen lelőhely. Ez a korong 1900-ban került az MNM-be, leltári száma: 30. 1900. 1., az arany leltár száma: Ö. 713. Átmérője: 7,15 és 8 cm, súlya 108