Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Gyógyszerésztörténet - Szigetváry Ferenc: Különböző tulajdonviszonyú patikák kialakulása Vas megyében a XVI–XVII. században III.
ennyi ember számára ez három-négy évi munkát jelent. 14 A majd a későbbiekben tárgyalandó Küttel Sámuel-féle beadvány szerint 1 s - amelyre a két patika közti konkurencia élesedésével került sor - a „Fekete Szerecseny" patika egész 1737-ig ellátta gyógyszerrel a kollégiumot is. Miért csak 1737-ig vették igénybe a jezsuiták Küttel szolgálatait? Egyszerű a válasz: addigra létesítettek maguknak házipatikát, amelyhez nem kellett senkitől sem engedély, hisz a rendház extraterritoriális jogokkal rendelkezett. A szükséges berendezés munkálatait már korábban is elkezdhették, az-akár készen is állhatott az engedély megkapásakor. Továbbá már 1743-ban is működő patikájukra enged következtetni a Küttel panaszra adott válaszuk mellékleteként készített kimutatás a szegényeknek kiszolgáltatott ingyen gyógyszerekről 16 , mert ebben már szerepel az 1743-as év. Erre csupán a koncesszió birtokában - patika nélkül - még a jezsuiták sem lettek volna képesek. Említett szempontok figyelembevételével a patika megnyitását már 1743-ra kell tenni. Ezt a feltételezést megerősíti egyébként Perényi megállapítása is, miszerint a jezsuita patikák házipatikaként kezdték működésüket. 17 A legnyomatékosabb érv azonban a patika 1743-ban történt megnyitása mellett az, hogy a História Domus szerint Grandner Sebestyén az 1743-as évben apothekárius és infirmárius megjelöléssel már Kőszegen tevékenykedik. A PATIKA SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEI A patika megnyitásától a rend 1773-ban történt feloszlatásáig eltelt harminc évről személyi vonatkozású, megnyugtatóan megbízható adatunk kevés van. A Baradlay-Bársony-féle műben Abay-Nemes Gy. tollából származó kőszegi fejezetet 18 - bármennyire romantikusan hangzik is - a korábban írottak értelmében alaptalannak kell minősítenünk. A „Catalogue Personarum et oíficiorum Prov. Austr. S. J." bejegyzéseiből ismerjük a kőszegi jezsuita patikusokat: 1743-1745-ig Grandner Sebestyén, 1746-175 l-ig Schlecht Mihály, 1752-1753-ig Diliing Tádé, 1754-ben Weiss Jakab, 1755-1762-ig Voglwőger Jakab, 1763-1773-ig Diliing Tádé másodszor. 19 Többet a patikában foglalkoztatott fráterekről és segítségeikről csak további kutatás eredményezhet. Sokat tudhatnánk meg róluk, ha előkerülnének a Kőszegen 1750-től folyó patikavizitációk a Helytartótanácsnak megküldött jegyzőkönyvei. A jezsuita patikusok képzésével kapcsolatosan - bővebb forrásadatok hiányában - feltételezésekre vagyunk utalva. Tény, hogy a rend szervezetei átszövik az egész ismert világot, nem okoz tehát gondot, vagy külön kiadást az egyes rendtagok - a korban szokásos kiképeztetése - a rend már működő patikáiban. Módjuk van kiképzésük során - ha egyetem székhelyén lévő rendházban vannak - az egyetemen orvosi kollégiumok hallgatására. Továbbképzésük lehetősége is adott : eléggé gyakran váltogatják beosztási helyeiket, így kiterjedt tapasztalatcserére nyílik alkalmuk; minden kollégium gazdag könyvtárral rendelkezik, ahol könnyen hozzáférnek a legkorszerűbb természettudományos irodalomhoz. A rend szigorú regulái következtében művelődésre van szabad idejük, amelyet a polgári patikuslegények vonzó világi örömök hajszolására fordíthattak. A patikus-fráterek jól képzettségét - egyelőre csak - visszakövetkeztethetjük a jezsuiták patikusi tevékenységével kapcsolatba hozható tényekkel: a jezsuita patikák komoly konkurenciát jelentettek a polgáriak számára; több, sokáig keresett házi készítmény előállítói voltak 20 ; a missziókban tevékenykedő patikus fráterek nem átallották a bennszülöttek empíriás szereit kipróbálni és átvenni. A bevált drogok használatát - rendház hálózatukon keresztül - Európával is megismertették. 21 456
