Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Zsiga Tibor: A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés és Vas megye 1921

után a felsoroltak és a fehérterrortól félő más személyek Ausztriába szöktek, kivéve Pataki Ferenc plébánost, akit Mikes püspök „lelkigyakorlatra" a püspökvárba rendelt.

6 A politikai indokok mellett az osztrák propagandában megjelent a történelmi előzményekre, jogokra való hivatkozás is a terület birtokbavételének igazolására. Miután az osztrák kormány 1919 őszén ratifikáltatta az osztrák nemzetgyűléssel a határait is megállapító st. germaini békeszerződést, azzal a kéréssel fordult a Párizsban ülésező Nagykövetek Tanácsához (az antant rendelkező szervezetéhez), hogy a NyugatMagyarország neki ítélt részét adja birtokba. A viszonylag gyors kérést azzal indokolta, hogy a magyar hatóságok elnyomják az ott élő német nyelvű lakosságot, az átcsatolás ellen agitálnak, szervezkednek. A magyar hatóságok sem tétlenkedtek. A nyugat-magyarországi kérdés egységes irányítására ismételten életre hívták az ellenforradalmi rendszer közigazgatási szerveként funkcionáló „Kerületi Főkormánybiztosságot" Sigray Antal gróf vezetésével. Szükségesnek látszott az ellenforradalmi hatóságok és csoportok tevékenységének normalizálása az átadásra ítélt területeken. Ezért Horthy, a honvédelmi miniszter, a vezérkari főnök közös elhatározással Bogát községben létrehozta a „Schrancz ezredes csoportja" elnevezésű szervezetet. A szervezet célját és feladatát a csoport vezetője - Schrancz ezredes - így határozta meg a kapott megbízásának megfelelően: „...most és jövőben tartsam szemmel a köz és a társadalmi élet minden megnyilvánulását... Feladatomba vettem olyan testületek támogatását, illetve életre hívását, melyek kizárólagosan hazafias célokat szolgálnak. Utóbbiakhoz tartoznak a lövészegyesületek." A csoport vezetője és tagjai „szemleutakat" végeztek. Létrehozták a „lövészegyesületeket", amelyek területileg tagozódtak, de felépítésükben a katonai szervezet jegyeit viselték magukon. A lövészeti felkészítésen túl aktuális belpolitikai, helyi politikai kérdésekkel is foglalkoztak.

7 A hatékony osztrák propaganda akadályozására, felszámolására a honvédelmi nisztérium 103314 (Ein С.) 1920. utasítására Szombathelyen a Katonai Körletparancsnokság alárendeltségében megalakult a „Határellenőrző Őrségek Központja". Feladata az Ausztriából (Bécsből és Bécsújhelyről) irányuló propaganda, futárszolgálat és szervezkedések megakadályozása volt. Állománya az ellenforradalmi rendszer hatalomra juttatásában hírhedt nevet szerzett Prónay különítményeseiből került ki, s neve akkor már „Szegedi Vadászzászlóalj" volt. Feladata megoldásához még letartóztatásokat is foganatosíthatott 48 óra időtartamra. A szervezet vezetője Sréter István főhadnagy volt. Területi szervekként az osztrák-magyar határátkelőknél „Határellenőrző Őrségek" működtek. Ilyen Őrségek voltak: Királyhidán Klepp Károly főhadnagy, Lajtafaluban Klőber Pál főhadnagy, Pinkafőn Weiszlerger Zahár hadnagy és Szentgotthárdon Petőcz Miklós főhadnagy parancsnoksága alatt.

8 Időközben változtak az osztrákok belpolitikai viszonyai. 1920 októberében a választásokon megbukott a szociáldemokrata párt és a keresztényszocialisták kerültek hatalomra. Az előzetes felmérés alapján a magyar kormányszervek abban reménykedhettek, hogy sikerül módosítani kétoldalú megegyezés révén a kijelölt osztrák-magyar határvonalat. Ezért diplomáciai tárgyalások indultak a két kormány között. A magyarok ígéretet kaptak arra, hogy az átadás kérdését nem fogják az osztrák szervek szorgalmazni. Ennek fejében a magyar kormány az élelmiszer-ellátási nehézségek megoldásában támogatta a keresztényszocialista kormányt, ami nagyban erősítette belpolitikai helyzetét. Ezzel egy időben titkos diplomácia kezdődött magyar részről Franciaés Olaszországgal a béke szerződés revíziójáért. A magyar küldöttség az osztrákokkal folytatott tárgyaláson semmilyen érdemi eredményt nem ért el. Viszont egyre több jel mutatott arra, hogy az antant a kérdéses 414