Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Természettudomány - Nyírő Miklós: Adatok a Kőszegi-hegység nagylepkefaunájához
SAVARIA 15. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1981 ADATOK A KŐSZEGI-HEGYSÉG NAGYLEPKEFAUNÁJÁHOZ NYIRŐ MIKLÓS A Kőszegi-hegység nagylepkefaunájáról az utóbbi tíz évben több tanulmány is napvilágot látott. 1974-ben Rézbányai László fektette le a terület lepidofaunisztikai alapvetését, majd 1975-ben ezt további adatokkal egészítette ki. Ezt követően az Alpokalja kutatási program munkáinak eredményeként Uherkovich Ákos közölt a Savaria Értesítő 1975-76. évi kötetében (1980) átfogó tanulmányt, mely Ny-Dunántúl addig megismert teljes nagylepkefaunáját tartalmazza, benne sok kőszegi adattal. Az Alpokalja Természeti Képe Kutatási Programhoz 1978-ban csatlakoztam, amikor is elsősorban a Kőszegi-hegység nagy lepkéinek gyűjtését, kutatását kezdtem el. A területre nyolc éven keresztül (1978-1985.) rendszeresen jártam, évente 2-3 alkalommal, l-l heti időtartamra. Rapszodikusan korábban is gyűjtöttem a területen. Nappali gyalogtúráimon Bozsoktol Kőszegig a hegy lábától a még járható belső határzónáig végeztem a nappali lepkék gyűjtését. Az éjszakai gyűjtéseket Velem község három pontján végeztem, higanygőzlámpával. Az egyik a falutól délre lévő patakparti láprét, a második a falu északnyugati, a harmadik pedig a falu északkeleti széle volt. Ez utóbbi helyek a hegység összefüggő erdőtakarójának a déli szegélyterületeit jelentik. A gyűjtések egy gazdag élővilágba engedtek bepillantást, melyet itt még szerencsére az emberi beavatkozás nem károsított jelentősen. Az 1978-82 közötti időben végrehajtott gyűjtéseim során összesen 726 nagylepke fajt sikerült begyűjtenem. Ez ugyan kisebb szám, mint amit Rézbányai László a területről kimutatott, mégis közöttük a területre 131 új faj szerepel, melyeket a korábbi kutatások még nem mutatták ki a területről. Rézbányai László közleményei széles körű munkásság alapján jellemző képet nyújtanak a Kőszegi hegység nagylepkefaunájáról. A gyűjtéseim során befogott újabb fajok közt kevés a különleges igényű vagy ritka állat. Nagy részük széles körben elterjedt. A lepkészeti irodalom régóta számon tart olyan megfigyeléseket, melyek szerint egy terület faunájában a nagyfokú mennyiségi fluktuáción túl jelentősek a kvalitatív változások is. A fajok életlehetőségében meghatározó szerepük van az életkörülmények természetes változásainak, ebből eredően a biológiai egyensúly jelentős eltolódásainak. Közönséges lepkefajok megritkulhatnak, sőt ki is halhatnak egy-egy területen a kedvezőtlenre forduló körülmények, vagy valamely biológiai ellenségük elszaporodása miatt. Évek, esetleg évtizedek elmúlhatnak, amíg ismét lehetővé válik terjeszkedésük, újra megjelenésük a kedvező változások nyomán. Ez a régi tapasztalat rávilágít arra, hogy a megfigyelések időtartamát növelnünk kell, ha teljesebb képet akarunk nyerni a fauna elevenen lüktető változásairól. Ezt bizonyítja fajlistánk is. Az alábbiakban a 726 nagylepkefaj jegyzékét közöljük, közöttük csillaggal jelölve azt a 131 fajt, melyek a kutatott területre újak. 67
