Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Művészettörténet - Mándy Stefánia: „Itt és most”

tagjai, akik egyszersmind Vajda Lajossal családi relációban is álltak, a vajdai atmoszférát óhatatlanul is belélegezve bontakoztatták ki sajátos oeuvre-jüket. Vajda Lajos művészete az a gyökérzet tehát, amelyből ennek az alkotó együttesnek fája kisarjadt. Terebélyes lombozatát három - közös törzsből kiinduló - erős ág növesztette. Vajda Lajos legközelebbi tanítványa, Bálint Endre, és Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművészek, valamint Jakovits József szobrászművész - családi relációktól eltekintve és művészi alkatuk, illetve életművük különbözősége ellenére is - olyan rendű és rangú művészközösséget alkottak a mi jelenünkben, amelynek még ilyen korlátozott felmutatása is fontos tanulságokkal szolgálhat a jövőre. Az ismertetendő életművek és az azokat létrehozó alkotók konfessziói jól rávilágítanak arra, hogy mennyiben tartanak össze és mennyiben divergálnak ezek a művészek. Vagyis : hogy mikor, hol és mit merítettek a közös forrásból, de időközben mégis mennyire szuverén pályát, új utakat cserkésztek be. A Rottenbiller utcai „múzeum" valódi és eszmei elődje, Vajda Lajos (1908-1941) életművét felidéző tíz kép a mester alkotópályájának különböző egymást követő szakaszait képviseli. Forradalmi fotomontázsait és a népi gyűjtések motívumaiból kialakított konstruktív szürrealista rajz- és képmontázsokat követően, az ikonos korszak, majd a vizionált maszk- és tájvilág megjelenítése után monumentális szénkompozícióin sűríti látvánnyá az emberi lét drámáját. Vajda Júlia (1913-1982) az őt inspiráló vajdai géniusz utolsó alkotó periódusából kiindulva, elsősorban finom rajzhálózatain, érzékeny pasztell képein, majd a kör problematikájába torkolló, erőteljes szín- és formastruktúráin át sugározza felénk tiszta, spirituális szemléletének végső hitelét. Rajzait az intellektus és az emóció szeizmográfja vetíti papírra, intenzív koloritú festményeinek eredetien képzett konstruktív szerkezete a szellem tartó erejét példázza. Bálint Endre (sz. 1914) az absztraháló tendenciákkal ellentétben éppen a figuratív, motívumszerkesztő Vajda-metodikához optai. A Párizst oly sokszor megjárt művész külső és belső eseményeket álomszerűén sűrítő, fantasztikus villódzású képvilága jellegzetesen gazdag koloritban oldja fel önnön sorsának és a válságoktól megrendült korszaknak szikrázó végleteit. Az utóbbi években pedig maguk ezek a tragikumtól feszülő polaritások jelennek meg szuggesztív erejű fotomontázsain. Jakovits József (sz. 1909) hazai sorsának szűk terében bontja ki bizarr ornamensekből szövődő, fantasztikus őslényekből és mágikus figurációkból emberi alakokká szublimálódó plasztikai világát. Rokon előzményeire éppen Vajda maszk korszakában, egzotikus, imaginált tájain bukkanhatunk. E sajátosan szürrealista kozmosz idol- és angyalalakjaiból végül is megalkotka a maga teremtésmítoszát, majd ennek feszült dinamikáját kint Amerikában egyetemes szimbólumrendszerré növeszti. E közös vajdai forrás inspirálta különböző művészindividuumok találkozásából született az a genius loci, amely áthatotta a Rottenbiller utcai lakás szobáit. Ami ott már nincs, lényegében maradandó. 564