Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Művészettörténet - Kun Gabriella: Egy XVIII. századi mennyezetes ágy drapériájának restaurálása

IV. RESTAURÁLÁS 1. Szétfej té s A restaurálást megelőzően szükségessé vált a drapéria szétfejtése. Legelőször a drapéria alsó szélére erősített rojtot kellett lefejteni ahhoz, hogy a drapéria két (eredetileg különálló) részét elválaszthassam egymástól (2. kép). Ezután már csak a restaurálásra választott, egyik oldalon díszített drapériával dolgoztam, melynek először a selyem bélését, majd a felső vászon szegélyét fejtettem le. A lefejtés után láthatóvá vált, hogy a felső vászoncsík ráerősítésekor mennyire nem voltak tekintettel a hímzésre. Egyrészt a hímzés 1-2 cm-es sávját letakarták, másrészt a virágszirmok és levéldíszek fémlemezke díszítéseit is kíméletlenül átszurkálták a vászoncsík felvarrásakor. Ez a megoldás, valamint a drapéria két szélén lévő toldás egy későbbi átalakítás lehetőségét veti fel. A toldáshoz felhasznált anyag mind alapszövetében, mind hímzéstechnikájában és motívumaiban teljesen eltérő, illetőleg az 55.220 leltári számú drapéria (3. [felső] kép) egyik oldalának hímzésével azonos. Tehát ezt az anyagot használták darabunk toldásához. A 9 cm hosszú, 5, ill. 2,5 cm széles csíkot - nyilván kizárólag toldási szándékkal a drapéria jobb szélén csak hevenyészett szegőöltéssel rögzítették, az eredeti hímzés alatta teljesen sértetlen. A bal szélen (a drapéria másik részével való összeerősítés után a középrészen (2. kép) egy 23,5 x 7,5 cm-es toldást készítettek, nyilvánvalóan az új mérethez igazodás érdekében. A szétfejtés közben természetesen feljegyeztem az alkalmazott öltéstípusokat. A selyembélést a bársonyhoz szegőöltéssel, a vászoncsíkhoz előöltéssel (fércelőöltés) rögzítették, a vászoncsíkot az ezüstszövethez szintén szegőöltéssel varrták, az ezüstszövetet a bársonyszegélyhez ugyancsak ezzel az öltésmóddal (ezt az öltéssort takarja a díszítést is szolgáló zsinórhímzés). Az ezüstszövet összeállítása tűzőöltéssel készült. A hímzés alapszövetének erőteljes rongálódása, valamint a fiitterek hullása eleve meghatározta a műtárgy restaulásának menetét, s a szétfejtés után (még a tisztítást megelőzően) vált szükségessé a hímzés konzerválása és restaurálása. 2. Konzerválás A drapéria ezüstszövetének konzerválása restauráló kereten történt. A keretre felhelyezést megelőzően a hímzés felső szélére danúbia-szalagot varrtam azért, hogy a műtárgy alapszövete kevésbé sérüljön. Ezt követően erős vászonanyagra erősítettem a drapériát, s ezzel együtt tettem a restauráló keretre, és csak a lehető legkisebb mértékben feszítettem ki. (9. kép). Ezután vágtam ki a restaurálandó hímzésrész alól a vászon segédanyagot. Az alapszövet konzerválása három lépcsőben történt, egyszerre 70-80 cm-en dolgozhattam, így a drapéria másik %-ad részét karton hengerre feltekerve a keret jobb oldalán rögzítettem. így továbbvezetve a műtárgyat, az alapszövet lebegő ezüstfonal vetülékét rögzítettem selyemszállal, 12-es varrótűvel, 2-3 mm-enként leöltve az alapszövethez. Ez a leöltögetési távolság már megközelíti az eredeti leszövő távolságokat, ugyanis ritkább rögzítés esetén nem épült vissza olyan szépen a vetülékfonal, különösen akkor nem, ha nem csak lebegettj de el is szakadt. A restaurálás-konzerválás során mindvégig a hímzés egy-egy kiválasztott „mezőjén" belül dolgoztam csak egy időben, így tehát legelőször az alsó 5,5 cm széles szegélycsíkot, majd a továbbiakban a 3,5 cm széles osztósávokkal elválasztott „mezőket" konzerváltam. A hímzés kezeletlen részeit letakarással védtem a további rongálódástól, szennyeződéstől. Az ezüstvetülék leöltögetését a műtárgy teljes felületén el kellett végeznem, még azokon a részeken is, ahol az alapszövet látszólag ép volt. ' 547