Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Gyógyszerésztörténet - Dukai Zólyomi Norbert: A gyógyszerésztörténeti múzeumok tárgyi és eszmei problémái

SAVARIA 15. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1981 A GYÓGYSZERÉSZTÖRTÉNETI MÚZEUMOK TÁRGYI ÉS ESZMEI PROBLÉMÁI* DUKA ZÓLYOMI NORBERT A gyógyszerésztörténeti múzeumok a XX. század vívmányai. Régebben is léteztek egyes gyógyszerésztörténeti kiállítási tárgyak, melyek sok egyéb között meghúzódtak egy általános múzeum keretében, vagy esetleg annak szerény külön csoportját képezték. De mint önálló egységek, a gyógyszerésztörténeti múzeumok csak akkor keletkeztek, mikor az orvostörténet és a gyógyszerésztörténet útjai végérvényesen, egymástól tisztán megkülönböztetve elváltak. Eszmei problémájuk tehát szorosan függ össze a gyógyszerésztörténetnek, mint külön tudományos diszciplínának az önállósulásával. Az európai orvosi fejlődésben a gyógyszerészi rendet törvényesen és világosan az orvosi rendtől II. Frigyes császár 1240-ben kiadott rendelete választotta el, amennyiben eltekintünk egyes városok részintézkedéseitől. Nem szabad azonban úgy képzelni, hogy ez az időpont egy előzmények nélküli ugrás volt a fejlődésben, inkább betetőzése volt egy folyamatnak, melynek során az orvos és a gyógyszerész funkciói már előbb is differenciálódtak. A kétféle tevékenység szoros kapcsolata azonban továbbra is fennmaradt. Tudunk orvosokról, akik egyidejűleg gyógyszerészek voltak

1 és fordítva, még a XVIII. században is találkozunk olyan gyógyszerészekkel, akik a tilalom ellenére is foglalkoztak gyógyítással.

2 A gyógyszerészet akkor vált el végleg az orvostudománytól, amikor megszabadulva a skolasztikus ballaszttól, az alchimista és misztikus elemektől - a XVII., de főleg a XVIII. században a felvilágosodott eszmék hatására és az új tudományos vívmányok alapján rátért az önálló tudományos diszciplína útjára. Ennek megfelelően fejlődött ki az önálló gyógyszerésztörténet is. És ezen az úton nemcsak az orvostörténettől kellett magát függetlenítenie, hanem a természettudományok történetétől is, nevezetesen a kémia és a botanika történetétől. A szakirodalomban az 1722-ben megjelent Versuch einer Geschichte des Apothekenwesens in der freyen Reichsstadt Nürnberg című írást tekintik az önálló gyógyszerésztörténet első megnyilvánulásának.

3 Ez a könyvecske az önálló tudományos diszciplína legalább egy feltételét teljesítette : különválasztotta a specifikusan gyógyszerészi tematikát az orvositól és pontosan körülhatárolta.

4 Az önállósághoz azonban még többre volt szükség: az anyag teljességére és arra, hogy az új tudományos diszciplína megtalálja külön, sajátos módszerét. Ezeket a követelményeket fokozatosan teljesítették a különböző idevágó írások. Először, 1800 táján globális összefoglalások jelentek meg gyógyszerészi művekhez írt bevezetések formájában, melyek rövid áttekintést nyújtottak a gyógyszerészet történetéről. Szerzőik kiváló gyógyszerészek voltak, mint J. K. Wiegleb, J. P. Gmelin, J. B. Trommsdorff. Ezekben az összefoglalásokban már nem egy város gyógyszerésztörténetéről volt szó, mint a nürnbergi könyvben. De az anyag még mindig csak vázlatosan, in nucleo szerepelt bennük. Részletesebben foglalkozott a témával J. A. Büchner könyvében: Vollständiger Inbegriff der Pharmazie, 1822-27., de itt is csak a bevezetésbe szorult 501